Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)

A hazai öntözések ügyének fejlődése - Az öntözések eredménytelenségének okai

zatosan, vetésforgót alkalmazva kell felkészíteni a talajt a trágyázásra. Az olyan helyeken pedig, ahol az öntözés nem tud segíteni, halastavakat kell létesíteni.

Átmenetileg tehát semmiféle trágyára nincs szükség (tehát van idő az állatállomány felnevelésére), s a szikeseket lucerna - legelő - halastavak forgatásával kell hasznosítani.

A halgazdaság adja a legnagyobb jövedelmet, de csak átmenetileg, mert a jól működő takarmányöntözés és legelő idővel több hasznot hozhat!

Gondot okoz, hogy még az 500 holdas öntözés sem tudja egy mérnök, vagy vízmester költségeit elviselni, ezért nagyon sok függ attól, milyen begyakorlottak az öntözőmunkások.

Jóllehet Kolossváry cikke a Mezőgazdasági Szemlében jelent meg, Kvassay Kolossváry előadása alapján rövidített változatot jelentetett meg a Köztelek-ben, mert annyira tanulságosnak tartotta.

Kolossváry véleményére csakhamar megjött a válasz1 is. A békéscsabai minta öntözőtelep vezetője, Gyárfás József szállt vitába régi munkatársának gondolataival.

Gyárfás elsősorban az agrotechnikai kérdésekben képviselt más nézetet: nincs szükség a gyepek feltörésére, mert a talaj szikes voltától függ elsősorban, mennyire fokozható a termelés; továbbá, az öntözött szikes réten a műtrágya olcsóbban szokta a terméstöbbleteket előállítani, mint az istállótrágya vagy a komposzt.

De az igazi kritikát Gyárfás - immár nem KoLOSSVÁRYnak szánva1 2 - az „Alföldünk öntözése - utópia' című cikkében3 jelentette meg.

Véleménye szerint az átfogó öntözési tervek megvalósításához — térben és időben — nincs is elég víz, de ha lenne, akkor is csak a kényszer viszi rá a gazdákat az öntözésre. Ahol ilyen kényszer nincs, ott nem öntöznek.

„A mi viszonyaink közt jóföldön ezidöszerint még az Alfáidon is csak nagyon speciális viszonyok közt, tehát kivételképpen érdemes csak rendszeres öntözést berendezni. Elsősorban pedig takarmánytermelés szempontjából, mert ezzel áll az Alföld a legrosszabban, hisz a szárazságot a takarmány növények érzik mega leghamarább." A bizonytalan termés pedig nehezíti az állattartást.

De van még ok a teljes öntözés ellen nevezetesen, hogy nem minden talaj alkalmas az öntözésre. Tehát „Alföldünk öntözése nemcsak nem lehetséges, de nem is kívánatos!” Minden gazda öntözésről álmodik, ha kisült a rétje, de amikor elkészül a terv, az megfizethetetlenül drága a számára.

Ha egyelőre nem érdemes még az Alföldön a drága öntözőberendezést létesíteni, völgyzárógátak, víztározók ideje még nem is jött el, azért meliorálni lehet — elsősorban a szikeseket. Az

1 Észrevételek „Kolossváry Ödön: Öntözőberendezéseink eredménytelenségének okai"czímü közleményre. Mezőgazdasági Szemle, 1909.

2 Inkább gr. MajláTH Józsefnek, a Tiszavölgyi Társulat elnökének szólhatott, aki felvetette, hogy a Tiszavölgyi Társulat az ármentesítéseket lényegében befejezve, programjába vehetné a tiszai öntözések kiterjesztésének feladatát. (Gr. Majláth József: Elnöki beszéd a Tiszavölgyi társulat közgyűlésén. Gazdasági Mérnök, 1908. jan. 19. 3.sz. 3-4.p.)

3 Köztelek, 1909. dec. 25. 2864-2867.p.

48