Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)

A hazai öntözések ügyének fejlődése - Kolossváry Ödön és az öntözések ügye - Az „Alföldünk öntözése”

- az összes öntözéseknek csak 4 %-a létesült kisbirtokon, mert a kisgazdákat a létesítési költségek elriasztják a területek berendezésétől1. (Az ugyanis a tapasztalat, hogy az öntöző csatornák létesítésének primitív módját - pl. a patakpartok kivágását - a vízjogi törvény nem engedi meg, minden más módot viszont, amely pénzfizetéssel jár, a gazdák nem szívesen fogadnak.)

Kolossváry síkraszállt az öntözések ügyének törvényi szabályozása mellett is, mivel - indoklása szerint - a vízjogi törvény l63.§-a nem nyújt igazán lehetőséget az ellentétes vízhasznosítási érdekek (hajózás kontra öntözés) egyértelmű eldöntésére, ezért végső fokon majd’ minden esetben a földmívelésügyi miniszternek kell döntenie.

Amúgy célszerűnek ítéli, ha a miniszter jogosultságot kap a Tisza és mellékfolyóin a hajózási igény minimális kielégítéséhez szükséges legkisebb vízállás megállapítására* 2, mert ezzel korlátozhatja a hajózási vállalatok beleszólását az öntözés ügyeibe.

Még egy lényeges kérdésben foglalt állást. Az öntözéseket megkülönböztette azon az alapon, hogy azok mennyiben járulnak hozzá az állami célok és érdekek megvalósításához. Ebbe a körbe sorolta a szikesek és egyéb nehezen hasznosítható területek öntözését, s a másik kategóriába sorolta azokat az öntözéseket, amelyek jó termőföldeken létesülnének a terület termőpotenciáljának további növelése érdekében. Míg az előzőnél az állami támogatások széles körét tartotta elfogadhatónak, az utóbbiakat állami szempontból közömbösnek vélte, azaz számukra a kormányzati segítő kezet szükségtelennek tekintette. E kérdéskörben egy érdekes megjegyzést is tett, miszerint a támogatandó öntözések terveit és kivitelezésük irányítását az állami mérnöki karnak kell kézben tartania3, míg a magánmérnököknek a másik fajta öntözéseknél nyílik szabad tér.4

A kétféle öntözési cél tárgyalásakor a szervezési tekintetben is különbséget

' A 63 km2-nyi összes öntözés 70,3 %-a nagybirtokon, 25,7 %-a középbirtokon létesült.

2 Kolossváry külön szerencsének tartja, hogy a vízrajzi osztály adatai szerint a legkisebb vízállások amúgy is az augusztus-szeptember hónapokban állnak elő, amikor az öntözési igény is a legminimálisabb.

3 Indoklása szerint azért, mert ebben az esetben az előmunkálatok (vízrajzi adatgyűjtések), valamint (az átfogó állami öntözésfejlesztési programhoz illeszthető) előzetes tervek magánúton nem remélhetnek, hiszen nincs olyan vállalkozó mérnök, aki az állami műszaki kar helyett mindezeket elvállalhatná.

4 Nem véletlen, hogy a következő évtizedben gyakran érte vád a vízügyi szolgálatot, hogy az állam által támogatott vízi beruházásoknál a magánmérnökök háttérbe szorulnak, szinte egyáltalán nem jutnak munkaalkalomhoz.

35