Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
Kolossváry Ödön életútja - Vita az alföldi városok csatornázása körül
Ezt követte a II. kerületi hivatal1, majd 1892-től 1893-ig újra a III. kerületi hivatal munkatársa, vezetője, de már főmérnöki rangban. Vita az alföldi városok csatornázása körül Az 1885-1893 közötti időszakban Kolossváry bebizonyította szakmai és emberi rátermettségét, nagy gyakorlati tapasztalatokat szerzett a területi munkákban és az 1885-ben életbe lépett vízjogi törvény alkalmazásában. Erre az időszakra esik első írásainak megjelenése is, melyek kezdetben még inkább ismertetés jellegűek voltak. Példaként említhető a „Talajvizek elmélete” című könyvismertetése, amely jól tükrözi az elméleti kérdések iránti érdeklődését. Főnökei 1889-ben — feltehetően azzal a céllal, hogy a közegészségügyi mérnöki szolgálathoz helyezzék át - külföldi tanulmányútra küldték. Feladata a szennyvíztisztítás témakörének vizsgálata volt. Az iménti feltevést bizonyítja az is, hogy a témakör a későbbiekben is foglalkoztatta. Amikor a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1894 decemberében „A sík területeken fekvő és vízfolyásoktól távol eső hazai városoknak csatornázása” témával meghirdette vízépítési nagypályázatát, akkor azon Kolossváry Ödön is elindult. A feladatot a mérnökegylet elég szélesen értelmezte, hiszen a pályázóknak a lehetséges műszaki eljárásokat nem csupán közegészségügyi, hanem hanem pénzügyi és közgazdasági szempontból is értékelniük kellett. A Barcza Károly, Faragó Lipót és Lechner Lajos alkotta zsűri másfél év múlva értékelte a beérkezett műveket. A három pályamű közül az első díjat Farkass Kálmánnak ítélték oda, de ezzel teljesen egyenértékűnek tartották Kolossváry munkáját is olyannyira, hogy javasolták a mérnökegyletnek, adja ki mindkét művet.1 2 Utóbb csak Farkass műve jelent meg könyv formájában, de a mérnökegylet közlönyében egy részletet Kolossváry is publikált saját munkájából. 1 Működési területe kiterjedt Bács, Hont, Nyitra, Pozsony és Trencsén megyékre, valamint Esztergom, Győr és Komárom megyéknek a Duna bal partján fekvő részeire. 2 A MMÉE Heti Értesítőjében (1896. ápr. 26.) megjelent a bíráló bizottság értékelése is. Kolossváry pályamunkájának jeligéje: „Quid-quid agis, prudenter age" („Bármit teszel, okosan tedd!”) volt. A zsűri Kolossváry munkájában értékelte a vonatkozó szakirodalom teljes ismeretét, kifogástalan stílusát és művének nyelvezetét, viszont hibául rótta fel a munka tagolatlanságát és áttekinthetetlenségét. A bírálók azt is nehezményezték, hogy Kolossváry túlzottan sokat foglalkozott a csatornafolyadék értékesítésével. Ebben nyilván közrejátszott Kolossváry különleges érdeklődése a szennyvizek öntözési hasznosítása iránt, s e témánál sem tudta meghazudtolni önmagát. 17
