Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

és a magántulajdont csak addig a határig védi, míg az mások szerzett jogait nem sérti, vagy magasabb érdek e tulajdon korlátozását nem kívánja. A vízhasználatokra vonatkozó alapelvek olyan időszakban kerültek a tervezetbe, amikor ezek előfordulása még csekély számú volt. A fejlettebb országok vízjogi alkotásait messzemenően figyelembe véve sikerült olyan szabályozásokat adni, amelyek a vízhasználatok létrejöttét voltak hivatva elősegíteni. A meder és partok jó karban tartása a javaslatban a meder-, illetve a parti birtokosok kötelessége. KVASSAY megkísérelte, hogy a belga törvények mintájára ezt a községek feladatává tegye, ezt azonban nem sikerült érvényesítenie. A töltések közé fogott folyók hullámtéri művelési módjainak szabályozására vonatkozó tervezett törvényszakaszok - KVASSAY megállapítása szerint - a magyar vízjog nemzetközi előzmény nélküli alkotásai (pl. a porosz törvényhozás majd tíz évvel később tárgyalt ilyen irányú tervezetet). A vízi szolgalomról szóló fejezet a francia, olasz és spanyol jogi megoldásokat felhasználja, amelyek a lecsapolásokra és az öntözésekre adják meg a szolgalmat, ugyanakkor messze túllép ezeken, amennyiben a vízvezetési szolgalmat kiterjesztve, az ipari használatokat is beleértve adja meg. A földalatti vizek használatára vonatkozó rendelkezéseket jobbára az olasz és spanyol törvényekből, a vízikönyvi intézményt pedig az osztrák törvényből ültette át. Végül a vízi társulatokról szóló rendelkezésekről megállapítja, hogy ezek sajátos hazai megoldásokat jelentenek, hiszen nincs olyan ország, amelyben az ittenihez fogható mértékű vízi munkálatok folytak volna társulati alapon, s ennek jelentkeznie kellett a jogi szabályozásban is. A vízjogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött parlamenti bizottság gróf CSÁKY László bizottsági elnök vezetésével készített jelentésében a következő elemzést adja:"...^ törvényjavaslat az addigi jogos alapon vagy tényleges használaton alapuló szerzett jogok épségben tartása mellett a vizeknek közgazdaságilag lehető legteljesebb kihasználása iránti rendelkezésekre szorítkozik; kimerítő rendelkezéseket tartalmaz a vizek használatának és rendezésének minden ága és neme iránt; szabályozza a víziművek létesítésére megkívánható engedélyezési eljárást; rendezi az egymással konkuráló érdekviszonyok kiegyenlítését; megállapítja a kényszerjogok és vízvezetési szolgalmak feltételeit; felöleli a vízi rendészetet; szabályozza a hatóságok illetékességi körét; megteremti a vízikönyvek intézményét". Az új vízjogi törvény - a megváltozott vízgazdálkodási helyzethez és feladatokhoz híven - vízrendező és vízhasználati társulatokat különböztetett