Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
úti ü Ii I Iii | : y i î tm 14. y4 Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat szentesi székháza az 1890-es években. mentén szakadatlan folytonosságban felépült volna. Ezenfelül pedig az ilyen kereszttöltés az előtte elterülő síkvíz hullámrombolásai miatt csak aránytalan költekezés mellett védhető meg és tarható fenn. [...]A jelen szakasz ennélfogva felhatalmazza a kormányt, hogy az érdekelt birtokosok önkéntes elhatározása hiányában is alkalmas módon gondoskodhassak az árterületek kellő biztosításáról. [...] A törvényszakasz azon rendelkezése, hogy a kötelező mentesítést csak a közérdek vagy az egyöntetű árvédelem igazolhatja, valamint azon garancia, hogy az érdekeltekre ekképp háramlandó évi teher azonban nem lehet nagyobb, mint azon több jövedelem, mely az ármentesítés folytán éretett el, a Tiszavölgyi Társulat javaslatára vétetett fel..." Az 1884:XIV. ún. "tiszai törvényt" április 26-án fogadta el a parlament. Mind az előterjesztésből, mind a képviselőházi vitából kitűnik, hogy több oldalról körbejárták és alaposan megfontolták a költségek megosztásával kapcsolatos kérdéseket. Noha a törvény különbséget tett az állam, illetve a társulatok által kezdeményezett beruházások között, mégis az országos érdekek és a társulatok (érdekeltségek) közvetlen érdekeinek együttes figyelembevételével bizonyos átjárhatóságot is megengedett. Ugyanis állami kezdeményezés esetén (és meghatározott körülmények között) az érdekeltek hozzájárulását a beruházó csak egyezkedések révén szerezhette meg, a társulati hatáskörbe tartozó munkálatok esetére pedig kimondta - pl. a védmüvek karbantartásával kapcsolatos költségekre - hogy ezeket a társulatok kivetés útján beszedett összegekből fedezhetik, és erre a célra csak miniszteri engedéllyel vehetnek igénybe banki kölcsönt.
