Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

latok államosításából fakadó teendőkkel. Kimondta, hogy a megszűnt társulatok vagyona - minden térítés nélkül - az államra száll, s egyúttal rendelkezett a társulati alkalmazottak felülvizsgálatáról, s állami szolgálatba vételéről, valamint az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet létesítéséről. (Ezt a következő évben külön rendelet szabályozta.) E rendelet alapján az addig különféle regionális érdekből végzett munkálatok egységes, kizárólagos állami irányítás alá kerültek. Ez volt az államosítási alaprendelet, amelyet számos más, a vízügyi terület minden részére kiterjedő további részletes szabályozás követett. Történetileg részét képezte annak a folyamatnak, amely a legnagyobb pénzintézetek és iparvállalatok államosításával indult az előző években, majd a összes pénzintézetek, közép- és kisüzemek, a nagy- és kiskereskedelem csaknem teljes állami tulajdonba, vagy -kezelésbe vételét jelentette. A 12.580/1948. Korm. sz. rendelet az árvíz- és belvízvédekezés körébe tartozó összes hatósági jogköröket az ország egész területén az ár- és belvízvédelmi készültség beálltától annak megszűnéséig az országos árvízvédelmi kormánybiztos kezébe tette. Ami az egykori vízkárelhárítási kulcsszervezeteket, a vízitársulatokat illeti, csaknem tíz évet kellett arra vámi, hogy más tartalommal és egészen más tulajdonviszonyok alapján újraszerveződjenek, s bizonyos területi vízgazdálkodási feladatokat ismét érdekeltségi alapon végezzenek el. Ezek között azonban már nem szerepelt az árvédekezés helyi végrehajtása, s a belvizek eltávolításában is csak korlátozott feladatot kaptak.