Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

A TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK ÉS A RENDSZERES VÍZSZABÁLYOZÁSOK KORA A magyar törvénykezésben, ill. joggyakorlatban a kezdetektől, azaz Árpádházi királyaink uralkodásától kezdve tudunk a halászattal, halastavakkal, víziés hajómalmokkal, a révekkel, majd később a hajózási (tutajozási) akadályok megszüntetésével, fürdőkkel foglalkozó rendelkezésekről, valamint a beszedett díjak feletti rendelkezési jogok gyakorlásáról. A jogi szabályozás ezeket követően - főleg az utóbbi két évszázadban - a vízrendezés, vagyis az ármentesítés, folyószabályozás, mederkarbantartás, belvízlevezetés, lecsapolás, vízmosáskötés, partbiztosítás feltételeivel foglalkozott, majd kiterjedt a vízhasznosítás további területeit jelentő öntözés, vízellátás, szennyvízelvezetés, később a vízminőség, stb. kérdéseire. A hazai vízjog létrejöttének és fejlődésének, valamint a vízügyek közgazdasági jelentőségének mutatója, hogy a kezdetektől a reformkorig száznál több vízjogi vonatkozású cikkely került a Magyar Törvénytárba. A XII. századból fennmaradt írásos emlékek utalnak ármentesítési munkákra a Csallóközben, amelyet két oldalról is fenyegettek a Duna árhullámai. Töltések és elzárások építésével kezdték védeni a szigetet, ami lehetővé tette az állandó mezőgazdasági települések védelmét, az állattenyésztés fejlődését. Árvédelmi gátak építéséről tanúskodik egy, az 1426. évben kiadott királyi rendelet, amely a nemesek és nem nemesek számára kötelezően előírja a Somorja község védelmére létesítendő töltések munkálataiban való részvételt. További, erre utaló adatot tartalmaz egy 1569. évi királyi rendelet, amely Csallóköz sziget már meglévő gátjainak kijavítását írja elő. A XIII-XIV. században épült Debrecen határában a Nagyárok, vagy Ördögárok; a Hortobágy pusztát átszelő Árkuspatak, amely lényegében a Völgyes-tó, a Sáros-ér és más vizek levezetésére szolgáló csatorna. (DUNKA,1996) A XVI. században történtek kísérletek az elöntéseknek kitett területek ármentesítésére a Duna felső szakaszán (amint erről előbb, az 1569. évi rendelettel kapcsolatban már említés történt). A XVII. században több rendelkezés foglalkozott a győri Duna-ág és a Rába szabályozásával, a Vág árvizeinek levezetésével, töltések emelésével, a Duna és a Csiliz folyó töltéseinek helyreállításával. Található utalás a Mura-menti védőgátak állapotára vonatkozóan is. Több XVII. században kelt rendelet gátak, védőtöltések építését írta elő a Tisza folyó mentén. E kezdeményezések mutatják, hogy az árvédelem ügye már évszázadokkal ezelőtt megjelent. Az előbb vázolt korszakban azonban átfogó rendezésről