Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

számú és megfelelő emésztőképességü csatorna volt, de mindenütt megtorpant, ahol ez kevés volt, vagy a folyók magas vízállása miatt lezárt zsilipekbe ütközött, s a szivattyúzás nem győzte az átemeléseket. A legfőbb gondot a talaj telítettsége okozta. (TRÜMMER, 1945) A belvíz legnagyobb mértékben az Alföld középső és déli részeit sújtotta. Nehéz helyzetbe került Szeged és vidéke, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye csaknem egész területe, s különösen Hódmezővásárhely. BÁRCZAY János összegezésképpen kimutatta, hogy az 1942. évi árvíz aránylag kevés kárt okozott, annál többet a belvíz és a lefolyás nélküli csapadékvíz. TRÜMMER Árpád adatai szerint ez utóbbiak által elöntött terület nagysága a mentesítési munkák ellenére 50%-kal nagyobb volt, mint az előző évben. KÁLLAY Miklós miniszterelnök márciusban személyesen látogatta meg a belvízsújtotta területeket, s a látottak alapján a kormány a vízimunkák költségeire további 4 millió pengő, vetőmag beszerzésére 1 millió, s a lakóházak helyreállítására pedig 20 millió pengő felhasználását engedélyezte. Mint később kiderült a víz kártételei elleni védekezésre további 2 millió forintra volt szükség, amelyet a földmívelésügyi és a pénzügyi tárca vezetői még augusztusban a kormánybiztos rendelkezésére bocsátottak. A vízkárok számszerűsítésére nem áll rendelkezésre összesítő adat. BÁRCZAY János jelentésében megállapította: "A veszély idején a kár összeírására nem volt idő, utólag pedig sok minden feledésbe ment, s a helyzet minduntalan változott." A víziművekben, mezőgazdaságban, lakóházakban, ingóságokban, közutakon és vasutakon okozott kár végösszegét 60 millió pengőre becsülte. BÁRCZAY János beszámolójában elszámolt a rendelkezésére bocsátott összesen 10,5 millió pengővel, amelyből 9,5 milliót használt fel. Saját működésének költsége 110 ezer pengőt tett ki. Ebben az összegben bennefoglaltatott az a vízkárelhárítási statisztikai munka, amelyet a társulatok segítségével igyekezett a legapróbb részletekre is kiterjedően összegyűjtetni és feldolgoztatni. (Kimutatásaiból munkánk függelékében közlünk néhányat!) A társulatok a bekövetkezett eseményeket elemezve egy lényeges műszakivízjogi problémára igyekeztek ráirányítani az illetékesek figyelmét. Sok esetben nem tudtak eredményesen védekezni, mert az árterületükre kívülről érkező külvizek ellen nem volt ellenszerük. Megoldást csak az jelenthetett volna számukra, ha a külvizek érdekeltségét már korábban bevonhatták volna a külvizek által fenyegetett társulatba. A társulatok előtt a vízkárok elhárítása szempontjából hármas feladat