Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
Az árvízveszély fokozódásának másik következménye - összefüggésben a gazdasági fejlődésnek a vízhasználatokra gyakorolt hatásával - a vízügyi szolgálat szerepének és a vízügyi tevékenység fontosságának növekedése volt. Ennek a folyamatnak eredménye volt, hogy a korábbi évtizedben befejeződött az állami kezelés alá eső folyók szabályozása, és törvényi lépések születtek az állami kezelés alá nem eső folyók kártételei elleni munkák felgyorsításáról, valamint a társulatok és magánosok számára adható állami segítségről. Ami a belvízkérdést illeti, SAJÓ megállapította, hogy a csatornák és műtárgyak nagyrészt elkészültek, de még sok teendő van ezen a téren. Az államnak a belvízlevezető társulatokat elsősorban irányítani kell és csak másodsorban kell felügyelnie munkájukat. Mindezek mellett az új országhatár által 40 Sajó Elemér (18 75-1934), az állami szétvágott társulatokat az államnak vízügyi szolgálat 1930-1934 közötti segítenie kell, hogy a határ mentén új főnöke. töltéseiket megépíthessék. Más társulatok a háború alatt leromlott védműveiket önerőből állították helyre. Hogy ez a munka minél gyorsabb ütemű legyen, a társulatokat kölcsönökkel kell támogatni. SAJÓ Elemér programja túlélte szerzőjét. Jóllehet a programban is helyet kapott a belvizek rendezésének fejlesztése, az 1930-as, különösen száraz esztendőkben kevés hajlandóság mutatkozott e téren a nagyarányú beruházásokra. Sőt! 1935-ben DARÁNYI Kálmán földmívelésügyi miniszter, aki egyúttal a tiszafüredi választókerület képviselője is volt, választóitól "Elgondolás" címmel egy emlékiratot kapott, amelynek névtelenségbe burkolt szerzői az ármentesítési és belvízszabályozási terhek enyhítése érdekében a társulatok autonómiájának megszüntetése révén azok államosítását szorgalmazták. Ha az egész országra lehetne a vízimunkák költségeit szétosztani, akkor az egységes teherviselés elvén kívül az egységes megélhetés lehetősége is érvényesülhet. Az emlékirat szerzői szemére vetették a társulatoknak, hogy annakidején, amikor vízmentesítési terveiket elkészítették, nem vették
