Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

évről-évre elosztva kevésbé terheljék a gazdatársadalmat, mint az addigi, váratlanul sürgőssé váló súlyos kiadások. A törvény a lehető legjobbkor jött, mert számos társulat komoly gazdasági nehézséggel küzdött. A felső tiszai érdekeltségek arról panaszkodtak, hogy már évek óta gyenge termést takarítanak be a birtokosok, ennek következtében járulékfizetési gondjaik vannak. Ezért erőteljes akcióba kezdtek, hogy régi, magasabb kamatozású kölcsöneiket állami segítséggel olcsóbb kölcsönekre cserélhessék. Az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat belvízrendezési munkáiba 1931-ig már befektetett 6-8 millió pengőt, de a hiányzó 6-7 millió megszerzésére semmi esélye nem volt. Befejezés nélkül az egész rendszert használhatatlannak ítélték, s csak az állami támogatásban bízhattak. A társulati ármentesítési és belvízrendezési munkák állami megsegítését egyéb szempontok is motiválták. A gazdaságilag fejletlenebb vidékek súlyos munkanélküliségének enyhítésére igen célszerűek voltak a közmunkák. Az 1932-ben levonuló tiszai árvíz gátszakadást szerencsére sehol nem okozott, de a töltésekben okozott kár helyreállítása, valamint a mindig időszerű belvízrendezések jó alkalmat kínáltak az ínségmunkák megszervezésére. Az egyik ínségmunkás akcióval kapcsolatban tanulságos és szomorú esetekre hívta fel az alsószabolcsi társulat főmérnöke az állami hatóság figyelmét. Az általuk szervezett töltésemelési munkákra esetenként meglepően kevesen jelentkeztek. Mint utóbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy a községi elöljárók eleve a legszegényebbeknek hívták csak fel a figyelmét a társulati munkalehetőségre, akiknek viszont nem volt pénzük arra, hogy a toborzóhelyekre utazzanak. Sokuknak még alkalmas munkaruhája sem volt, mások pedig a fizetés napjáig távol a családjuktól nem tudták azokat élelmezni. (ÁBRAHÁM, 193 5) A sanyarú helyzetet ismerve nem volt véletlen LAMPL Hugónak, az Öntözésügyi Hivatal későbbi elnökének éles megfogalmazása, amikor a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1935. évi közgyűlésén kormányzati notabilitások előtt kimondta: "Tévednek, akik azt hiszik, hogy a mezőgazdasági munkanélküliségen és a munka nélkül maradt kubikosokon a földreform nélkül is lehet segíteni!" (LAMPL, 193 5) A munkanélküliség nemcsak a kétkezi dolgozókat sújtotta. 1931-ben törvény jelent meg, amely a csendőrségtöl és a katonaságtól leszerelt altisztek alkalmazásáról rendelkezett.