Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

a vízjogi törvény addigi megengedő liberális szemlélete elavulttá, a fejlődésnek egyre inkább gátjává vált. ROHRINGER Sándor, a műegyetem vízépítéstan profeszszora egy tanulmányában a kérdést a következőképpen tette fel: " nélkülözheti-e a kis Magyarország 1 millió holdra tehető lecsapolatlan, vagy félig lecsapolt terület hiányzó termését, nem is említve az ebből folyó egyéb anyagi, kulturális és egészségügyi hátrányokat. " (ROHRINGER,1923) A vízitársulatok fejlődését, a kibontakozás lehetőségét az 1923. évi egymást követő 38. ROHRINGER Sándor (1868-1945), XL és XLI törvények segítették. Az előbakadémikus, a budapesti műegyetem bi az ármentesített területek termőprofesszora, később rektora. képességének fenntartására és továbbfejlesztésére a tiszai és dunai érdekeltségeket a közös Tisza-Dunavölgyi Társulatba tömörítette, míg a másik törvény kötelezte a társulatokat, hogy az érdekeltségi területükön található belvizeket levezessék, sőt: a miniszter feladatukká tehette az árterükön kívül eső olyan magasabb fekvésű területek belvizének levezetését is, amelyekről a vizek gazdaságosan csak a társulati ártéren keresztül voltak eltávolíthatók. A törvény hatására országszerte ismét fellendült a belvízlevezető csatornák építése. (FEJÉRKOLTAY, 1992) Az már csak később derült ki, hogy nem volt túl szerencsés az ármentesítő társulatok kötelességévé tenni a belvízrendezési feladatok ellátását. Ezeknek a társulatoknak az érdekeltségi területét az árterek alapján határozták meg, s ők csak ezen határokon belül keletkezett belvizekkel foglalkoztak. Ezeket azután a legrövidebb (és legolcsóbb) úton bevezették egy közbenső befogadóba, nem törődve azzal, hogy a befogadó folyó, vagy csatorna mentén alább fekvő érdekeltségek belvizeinek bevezetését ezzel megnehezítik-e vagy sem. A vízkárok elleni védekezés más területeken is lendületet vett az 1920-as évek második felétől. A társulatokat érintő folyószabályozások és partbiztosítások például 1926-ban ismét nagyobb anyagi erőre támaszkodva készültek, s az állam a következő esztendőkben helyreállíttatta az 1925. évi jeges árvíz által megrongált folyópartokat. Akkoriban ezek a munkák a korábbi helyzethez