Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1885. december 20. A Temes-Béga-völgyi vízszabályozási társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1885:XXVII.tc. lehetővé tette a társulatnak, hogy 12 millió Ft kölcsönt vehessen fel, egyrészt korábbi tartozásai rendezésére, valamint a még elvégzendő munkálatok befejezésére. 1885. december 27. * Tavy Lajos (Zalatna) kultúrmérnök, a Hosszúréti Öntöző Társulat újjászervezője, a győri Kultúrmérnöki Hivatal vezetője, a FM Vízügyi Főosztályának munkatársa, a győri VÍZIG vezető mérnöke. (+ Budapest, 1970. december 13.) 1885. A töltések kiépítésére rendelkezésre álló silány talaj arra késztette a Hosszúfoki Ármentesítő Társulatot, hogy a hazai ármentesítések során először a gátak testébe szigetelő falat építsen, hogy ezzel fokozza vízzáróságukat. A téglafal léte a későbbiek során feledésbe merült, s csak az 1980-as években végrehajtott töltésáthelyezés során bukkantak rá. A falból egy rövid szakaszt eredeti helyén konzerváltak a KÖRVIZIG szakemberei. 1885. Mezőkövesd székhellyel az Eger patak és mellékvizeinek árvízi szabályozására, 34,4 km2 érdekeltségi területtel megalakult az Alsó-Egervölgyi Vízi Társulat. 1885. Az 1872-ben életre hívott Pestmegyei Sárközi Duna Védgát és Csatornázási Társulat 618,5 km2 érdekeltségi területtel újraalakult Kalocsán. A szervezet új elnevezése Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat lett. 1885. A Tisza és a Maros bal partján lévő 1,5 km2 szegedi terület ármentesítése érdekében megalakították az Új- Szeged-Vedresházi Ármentesítő Társulatot. 1886. január Farkass Kálmán főmérnök elkészítette a Szittyó Belvízrendező Társulat lecsapolási tervét, amellyel a Dunával párhuzamosan 4-5 km szélességben mintegy 435 km2 terület vízrendezését kívánták elérni. 1886. március 7. Gonda Béla, a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium munkatársa megindította a „Vízügyi Közlöny"című műszaki hetilapot, amelyet hivatalos lapjaként ismert el a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága, valamint fél- hivatalos orgánumaként a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium is. A lap a következő esztendőben beolvadt az ugyancsak Gonda által szerkesztett Gazdasági Mérnök folyóiratba. 1885-1886 A tiszai társulatok és az 1884. évi XIV. törvény A tiszai társulatok szervezetére, kivételes ügyeire, de főképpen a műszaki ártér-fejlesztés keresztülvitelére megalkotott 1884. évi XIV. törvénycikk kimondta, hogy a feladatok megoldására alkalmatlan határokkal rendelkező társulatokat újra kell szervezni. A törvény hatásának illusztrálására válasszunk egy tiszántúli példát. 1886.január 17-én megalakulta Berettyó-lvánfenék- Mezőtúr-Mesterszállási Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat. Az egyesített társulat osztályaiban kezdetben külön elnök, külön választmány volt és az adminisztráció élén külön igazgatók álltak, Nagyvárad, Gyoma, Mezőtúr székhellyel. Később a pénzügyi függetlenség meghagyása mellett közös elnököt és választmányt választottak és a három osztály adminisztrációját egy igazgató, műszaki ügyeit egy főmérnök vezette. Az igazgató főmérnök Boronkay György, az osztályigazgatók Szász Auguszt, dr. Kiss István és Szilassy Pál, az osztálymérnökök Szilágyi Zsigmond, Nagy Gusztáv, és Szlovák Jenő, s végül a szakaszmérnökök Tatár Zoltán, Pikó Pál, Diermen Herman lettek. A Mezőtúr-Mester szállási Társulat belvíz levezetési terve Ez a társulat 1889. október 1-ig állt fenn. A minisztérium az adminisztrációt költségesnek találta, ezért a társulat utasítást kapott a költségek csökkentésére. Ebből kifolyólag az 1888. év folyamán az alapszabályt úgy módosították, hogy az osztályigazgatói, a gyomai szakaszmérnöki s az osztályírnoki állásokat megszüntették, a három osztály élére közös igazgató és főmérnök került. A megmaradt állások fizetési járulékait redukálták, a társulat minden alkalmazottjának 1889. október 1-jével felmondtak. A redukált fizetések mellett is szolgálatot vállaló tisztviselőket újból megválasztották. Közös társulati igazgató Nagy Géza, az osztálymérnökök pedig Tatár Zoltán és Pikó Pál lettek. A szervezet nevét Berettyó-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatra változtatták. A társulat három osztálya a közös szervezettel nem volt megelégedve, mindegyik önállóságra vágyott, és ügyeit függetlenül, mások beleszólása nélkül kívánta intézni. Ez okból újabb szervezkedés kezdődött, amelyben döntő körülmény volt az osztályok közötti határvonalak megállapítása, amelyből kitűnt, hogy a Hortobágy-csatorna által határolt alsó osztály most már a felső két osztállyal semmilyen érdekközösség nincs. Ezt figyelembe véve a Földmívelésügyi Minisztérium 1892 őszén a 66,723. sz. rendeletében felhatalmazást adott a társulatnak a különválás megtárgyalására, azzal a kikötéssel, hogy a különváláshoz 2/3-os szavazattöbbség kell. Többszöri sikertelen gyűlésezés után 1894. október 22-én összejött a szükséges létszám és a megjelent 39 érdekelt 155,201 kát. holdnyi összes szavazattal egyhangúlag kimondta a feloszlást. 1895. július 4-én a Mezőtúr-Mesterszállási Árvízmentesítő és Belvízszabályozó Társulat, mezőtúri székhellyel önálló társulattá alakult. Működését 1896. január 1-jén kezdte meg. Pikó Pál igazgató-főmérnök aláírása 78 A mezőtúri társulati székház terve
