Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
1819-1821 1819. október 30. * Kiasz Márton (Somfa) mérnök. Bodoki Károllyal és Boros Frigyessel együtt a Felső-Tisza-Érvölgy-Körös- öntözőcsatorna tervezője, a Pest megyei Sárköz lecsa- polási terveinek készítője. (+ Budapest, 1881. március 16.) 1819. november 19. * Csánk Nándor (Paks) vízmérnök, Tisza-szabályozási társulati főmérnök, a Szernye-mocsár térképezője. (+ Beregszász, 1884. január 1.) 1819. * Újházy János folyammémök, a Rába és a vele ösz- szefüggő folyók szabályozási, valamint a Fertő és Planság 1873. évi lecsapolási terveinek elkészítője. (+ Sárospatak, 1888. április) 1820. június 20. A május 9-én Kapos-szabályozási királyi biztossá kinevezett gr. Zichy Ferenc Miklósvárra összehívta az érdekelt birtokosokat, hogy Beszédes József szabályozási tervéről döntsenek. Az itt aláírt, ún. „Miklósvári Egyezmény" alapján szerveződött meg 102,8 km2-területen a folyó mederrendezésére és a vizenyős területek le- csapolására a Kaposvízi Társaság. A Társaság elnöke Csefalvay Ferenc Tolna vármegyei első alispán lett. 1820. augusztus 1. * Micskey Imre (Mezőszentgyörgy) mérnök, uradalmi mérnök, a Nádor-csatorna Társulat igazgatója. 1871- 1887 között a Közmunka és Közlekedési Minisztérium Vízépítési Osztályának vezetője, így a vízügyek egyik legfőbb irányítója volt. Szakirodalmi munkássága is számottevő, írásaiban behatóan foglalkozott a vízjogi és szervezeti kérdésekkel. (+ Cece, 1899. január 14.) 1821. április 2. Beszédes József igazgató mérnök Sárvíz lecsapolási tervét a Sárvizi Társaság közgyűlése elfogadta. Elv: mélyponton lecsapoló csatorna (Sárvíz), külvizek töltésekkel berekesztve, illetve elvezetve (Sió-Kapos), malmoknak külön malomcsatorna Ősitől Cecéig (7 malom 35 vízikerékkel). Ezzel az 1810-es évek második felében félbemaradt munkák folytatását az érdekeltek megszavazták, s fellelkesedvén Beszédes magyar nyelvű szakelőadásán, határozatot fogadtak el arról, hogy számadásaikban a német, jegyzőkönyveikben pedig a latin nyelv helyett ezentúl a magyar nyelvet fogják használni. 1821. július 3. A Maros rendkívüli árvize Makónál a szentlőrinci töltésszakaszon áttörte a gátat, s előbb a szőlőket, majd a város külső részeit is elöntötte. Csak a Makó belseje és nyugati része maradt vízmentes. 746 ház dőlt romba és két ember meghalt. 26 A Sárvízi Csatorna Társulat a Beszédes-féle „vízfélreszoritás" elve alapján megépített kettős csatornája. A baloldali magasabban vezetett malomcsatorna mellett folyik el mesterséges medrében a szabályozott Sárvíz A társulati törvény fejlődése A társulati alapon végzett vízimunkák esetében további szabályozást jelentett „Az egyesek költségén készítendő vízimunkálatok előmozdításáról'’ szóló 1836:XXXVI. te., amely előírta, hogy mindenki, akinek haszna származik az 1807:XVII. te. alapján folytatott munkálatokból, nemcsak a költségekhez köteles hozzájárulni, hanem a munkálatokban is részt kell vegyen. A költségek mértékét pedig - a területileg illetékes törvényhatóság által kidolgozott kulcs szerint - maga a hatóság határozza meg. Ezzel az utóbbi, a társulat megalakításában részt venni nem akaró, de a munkálatok révén többlethasznot élvező birtokosokat tekintve sokkai konkrétabb intézkedéseket helyezett kilátásba az ártéri járulékok behajtása érdekében. Ez érthető is, hiszen ha csak az 1807-es törvény szövegét nézzük, eléggé bonyolult lehetett a nem társulati tagok többlethasznát megállapítani, s azt bevasalni a társulati kasszába. A Sárköz vízrendezésével kapcsolt Duna-szabályozási terv címlapja
