Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
Az előzmények és az 1807. évi XVII. tc. megszületése
József nádor és a hazai vízi munkák A reformkorban az erős bankokra és a részvényesek tőkéjére támaszkodó kapitalista jellegű vállalkozások még csak kibontakozóban voltak. A komoly pénzügyi fedezetet kívánó beruházások éppen ezért mindig feltételezték az állami szerepvállalást. A vízi munkálatok pedig rendszerint nagyon költségesek voltak, ezért addig nem is komolyan foglalkozni pl. az Al-Duna szabályozásával, vagy Duna-Tisza- csatorna építésével, amíg a kormányzatot, vagy az országgyűlést az ügynek meg nem nyerték. József nádornak (I. Ferenc király öccsének) így jutott rendkívül fontos szerep a magyar vízszabályozások történetében. Szívvel-lélekkel támogatta Széchenyi gazdaságpolitikáját, melyben az említett (a hajózást és így a kereskedelmet segítő) vízimunkák fontos szerepet kaptak. Kevesen tudják, hogy a Dunát a Tiszával összekötő csatorna építését - a Beszédes-féle csatorna tervet 35 évvel megelőzve (1803-ban) - ő maga szorgalmazta egyik felterjesztésében I. Ferencnél. József nádor Beszédes József tevékenységéről egyébként igen jó véleménnyel volt. Egy beszélgetés során arra a megjegyzésre, hogy a mérnök a tervezett Duna-Ti- sza-csatorna költségeit messze alábecsüli, a következőket mondta: „Ez nálunk kényszerűség. Ha nekünk Beszédes a Körös-szabályozásnál a valóságnak megfelelő költségvetést ad kezünkre, megijedünk és szó sincs róla, hogy belefogjunk. így megkezdtük habozás nélkül, benne voltunk, kissé zúgolódtunk a felszaporodott költségek miatt, de végrehajtottuk és ma áldjuk őt, hogy belevitt és megtörtént." József nádor mindvégig megbízható támogatója volt a folyó-szabályozásoknak és hajócsatorna-építések- nek, és nem kevés része volt abban, hogy Széchenyi utóbb az AI-Duna-szabályozás és a Tisza-szabályozás ügyét sikerre tudta vinni. A Só-alapról A kormányzat az állami vízimunkák költségeinek forrását úgy teremtette meg, hogy 1815-ben a só hatósági árát megemelte, és az ebből származó többletjövedelmet (ma úgy is mondhatnánk, hogy fogyasztási adót) egy úgynevezett „Só-alap"-ban különítette el. A sóbányászat és -kereskedelem ugyanis állami monopólium volt, s a nagy erdélyi sóbányákból a szállítást leginkább víziúton tudták megoldani, tehát logikus volt a gondolat, hogy a víziutak fenntartására és a folyók szabályozására a pénzügyi forrást a só-bevételek körül találják meg. A „Só-alap", a hazai vízimunkák történetében az első, elkülönített állami alap volt, amelyet a hajózható (tu- tajozható) folyók tisztogatására, a parti hajóvontató utak építésére fordított az államkincstár. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság szárazpecsétje 1815. A kormányzat az állami vízi munkák költségeinek biztosítása érdekében a só hatósági árát megemelte, és az ebből származó többletjövedelmet egy úgynevezett „Só-alap"-ban különítette el. 1816. április 27. * Katona Antal (Mezőszentgyörgy) vízmérnök. Oklevelét 1841-ben kapta az Institutum Geometricumban. Előbb kamarai, majd 1859-től társulati mérnökként dolgozott a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatnál. Utóbb Türr István műszaki tanácsadója, s a Ferenc- csatorna Társaság igazgatója volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős. (+ Szeged, 1881. április 16.) 1816. Rendkívüli árvíz sújtotta a Tisza-vidéket, amely pusztításával országos elkeseredést váltott ki. A vízkároktól szenvedő országrészek általános szanálásának előkészítése immár halaszthatatlanná vált. Ennek első lépése a Körösök vízrajzi felmérésének megindítása volt. 1817. augusztus 28. Beszédes József az érintett vármegyék képviselői előtt ismertette Rába-szabályozási tervét, amelyben a szabályozási munkákat akadályozó vízimalmok megmentésére is megoldást javasolt. 1817. + Sátor (Saátor) Dániel mérnök, a Bega-szabályozás igazgató-főmérnöke, a Bega csatornarendszerének tervezője, és építője, majd haláláig Sárvízi Társulat igazgató-főmérnöke volt. (* 1765.) 1818. május 12. A Helytartótanács gr. Zichy Ferencet kinevezte a tolnai Duna-szabályozás királyi biztosává, s még ez év augusztusában elrendelte a Sárközt védő dunai töltések megépítését. 1818. december 4. * Herrich Károly (Makó) mérnök. Kezdetben uradalmi mérnök, majd 1847-től a Tisza szabályozásán dolgozott. 1850-től 1879-ig a tiszai szabályozási munkák Központi Bizottságának műszaki vezetője, mely tisztségről a szegedi árvízkatasztrófa kapcsán lemondani kényszerült. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapító tagja volt. (+ Budapest, 1888. november 21.) 1818. december 28. * Mihálik János, madunitzi (Arad) mérnök, a szabadságharc hadmérnök ezredese, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vezető munkatársa, a bezdáni betonzsilip építője, a Lajta-szabályozás irányítója. (+ Budapest, 1892. március 28.) 1815-1818 23
