Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) Az 1998-2000 közötti időszak rendkívüli tiszai árhullámai elleni védekezés tapasztalatainak értékelése során egyértelművé vált, hogy az évszázados megoldással, nevezetesen csak a gátak magasításával és erősítésével már nem lehet kezelni a jövő árvizeinek problémáját. A Közlekedési és Vízügyi Minisztériumban dr. Váradi József főosztályvezető vezetésével 2001 februárjában alakult meg az „Új Vásárhelyi Terv" előkészítő bizottsága. A bizottságban a VTOSZ-t Fehér Ferenc titkár képviselte. A végül törvényi megerősítéssel elfogadott VTT program érintett térségeket ökológiai-gazdasági értelemben is fejleszteni kívánja, s a műszaki beruházásoknak az a vízgazdálkodási célja, hogy a mértékadó árvízszintnél magasabb vízszintek kialakulása nagy biztonsággal elkerülhető legyen. A Tisza töltéseit tehát mindenütt ki kell építeni a mértékadó árvízszintnek megfelelően, a beavatkozások összhatásának azonban olyannak kell lennie, hogy ezek az árvízvédelmi művek gátak között tudják tartani a Tiszát. Fontos elem volt a nagyvízi vízszállítás növelése, azaz a hullámterek alkalmasabbá tétele az árhullámok levezetésére, a szűkületek megszüntetése, esetleg még túlfejlett kanyarok átvágása (pl. Martfűnél), nyári gátak elbontása. A vízitársulatokat ezek közül a nyárigátak érintik leginkább, hiszen számos nyárigátat a társulatok üzemeltetnek. A VTT megvalósítása során a legnagyobb vitát a síkvidéki vésztározás rendszerbe iktatása jelentette. E megoldás szerint az árvízvédelmi töltések mentett oldalán kell olyan tározókat kiépíteni, amelyek a környezetüktől árvízvédelmi méretű töltésekkel vannak elválasztva, és a Tisza felől beeresztő műtárgyakkal szabályozottan tölthetők, illetve vizük jelentős része ugyancsak szabályozottan visszaereszthető a Tiszába. Ez a megoldás szintén közelről érinti a társulatokat, hiszen a vésztározó területén átlagos mezőgazdasági termelés folyhat a szokásos vízgazdálkodási feltételekkel, azaz ez társulati érdekeltségi terület. Ha árvíz miatt a területet el kell árasztani, akkor az ott gazdálkodóknak kártérítés jár. Mivel egy ilyen területet teljes mértékben nem lehet csak az árvédelmi töltésekbe épített műtárgyakon keresztül leüríteni, nyilván a hagyományos belvíz összegyűjtési megoldásokra is szükség van, ami társulati feladat. Az árvízi 232 hidraulikai számítások egyértelművé tették, hogy az a víztömeg, ami a mértékadó árvízszintnél magasabb vízszinteket okoz Vásárosnaménytől Szegedig a 200 millió m3-től az 1,66 milliárd m3-ig növekszik. Ennek megfelelő tározókapacitásokat tehát ki kell építeni ahhoz, hogy a többletvizet a tározóba eresztve a mértékadó szint alatt lehessen tartani az áradást. Az első tározó 2008-ban a Bodrogközben készült el, a Cigándi-tározó. Árvízi üzemeltetését az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság végzi (árvízi eseményre 2010 elejéig nem került sor), de mivel területén mezőgazdasági termelés folyik, a „békeidőszak" belvízi és mezőgazdasági vízhasznosítási üzemeltetése a Bodrogmenti Vízgazdálkodási Társulat feladata. A beeresztő műtárgyon 540 m3/s vízhozamot lehet beengedni, a tározó kapacitása közel 100 millió m3. Számítások szerint csak ez az egy tározó a térségben 20-25 cm-re csökkenti a maximális árvízszintet. Várható, hogy a Tiszaroffi-tározót 2010-ben átadják rendeltetésének, miközben további tározók (Hanyi-Tiszasülyi, Nagykunsági) építése ill. ezek előkészítése napjainkban is javában folyik. Az épülő Tiszaroffi-tározó egyik műtárgya Vízitársulatok és a környezetvédelem A környezetvédelmi szemlélet magyarországi megerősödésével számos vízitársulat ismerte fel a környezetvédelem fontosságát, ennek a tevékenységnek erkölcsi és anyagi hozadékát. Több társulat máraz 1990- es évek elején a „környezetvédelmi" szót beillesztette a társulat nevébe. Azonban a lényegi fellendülést a VTOSZ környezetvédelmi munkabizottságának1998. Részlet a Görbeéri bányató tájrendezési tervéből évi megalakulása, a környezettudatos vagy a környezetvédelemért végzett vízitársulati munka jelentette. A munkabizottság elindította a „vízitársulati környezetvédelmi nap" rendezvénysorozatot. Ennek célja a vízitársulatok környezetvédelmi tevékenységének bemutatása, a nemzeti parkokhoz, erdőgazdaságokhoz, védett területekhez kapcsolódó tevékenységük megismertetése volt. Az első vízitársulati környezet- védelmi napra 1999. május 27-én, Mezőtúron került sor. Azóta minden évben, május utolsó csütörtökjén kerül sor erre a rendezvényre, amelyik 2009-ben már a tizenegyedik volt a sorban. Egy rövid áttekintés: 1999. Mezőtúr: bányatavak rendezése, 2000. Vác - Nőtincs: tározók környezetvédelmi szerepe 2001. Tapolca - Káli medence: vizes élőhelyek rekonstrukciója 2002. Hódmezővásárhely - Mártély: integrált vízgazdálkodás 2003. Tata: az Által-ér és a tatai Öreg-tó 2004. Sarród: nemzeti parkok és vízitársulatok kapcsolata 2005. Visegrád: az erdők vízgazdálkodása 2006. Dunaújváros: löszpartok rendezése 2007. Szabadkígyós: vízitársulatok részvétele vizes élőhelyek rekonstrukciójában 2008 Szekszárd: vízrendezés nemzeti parkok területén 2009. Cigánd: szükségtározók szerepe és a tájgazdálkodás
