Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
1992. október 12. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Komlódtótfalun Dr. Németh Miklós h. államtitkár átadta a vízmüvet, s ezzel befejeződött a megyében a települések teljes vízművesítésének programja. 1992. decemberi A 157/1992. (XII. 4.) Kormányrendelet - többek között - szabályozta a víziközmű társulatok éves beszámoló készítésének és könyvvezetői kötelezettségét. 1992-1993 Dr. Hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár 1992. december 16. Előbb megbízott, majd 1993. április 1-től kinevezett helyettes államtitkárként dr. Hajós Béla, a KHVM Dunai Rehabilitációs Irodájának addigi vezetője vette át az állami vízügyi szolgálat tevékenységének irányítását. 1992 vége + Kovács Gyula, az Országos Vízügyi Főigazgatóságon az 1957-ben létrehozott Társulati Osztálynak több mint egy évtizeden át vezetője, a társulati mozgalom megújításának egyik kiemelkedő szakembere. 1993. február 12. Az Alkotmánybíróság 5/1993. (II. 12.) határozatában a vízgazdálkodási társulatok jogi természetével, illetőleg azok érdekeltségi hozzájárulás megállapítására irányuló jogával foglalkozott és megállapította, hogy „a vízgazdálkodási társulat nem közigazgatási szerv". 1993. február 22. A köztársasági elnök Schamschula Györgyöt közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterré nevezte ki. 1993. március 1. A KHVM Vízgazdálkodási Főosztálya közleményt adott ki a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő állami tulajdonú közcélú művek Vízügyi Alapból történő fenntartásának támogatásáról. E célra ebben az évben - vissza nem térítendő támogatás formájában - 40 millió Ft keretösszeg állt rendelkezésre. 194 A rendszerváltás és a vízkárelhárítási stratégia A rendszerváltást követő években számos szakmai területen leltárt kellett készíteni, és a megváltozott társadalmi-gazdasági helyzetnek megfelelően újra kellett fogalmazni jónéhány, korábban axiómaként kezelt alapfeltételt. Nem volt ez másképp a ország vízkárelhárítási feladatainak számbavételekor sem. A vízügyi szolgálat alighogy „megmelegedett" új kormányzati szervezeti rendszerében, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban, rögtön vizsgálataié vette egyik legfontosabb szakmai területének, az árvizekkel, belvizekkel, vagy éppen a vízhiányokkal foglalkozó vízkárelhárításnak stratégiai kérdéseit. A dr. Váradi József tanácsos által vezetett szakértői csapatot az is mozgatta, hogy az eltelt évtizedek alatt a mentett területeken jelentősen megnövekedett a társadalmi vagyon, ami egyértelműen fokozta az adott vidékek vízkár-érzékenységét. Ez helyi szinten növelte a vízháztartás szabályozottságának igényét, ugyanakkor fontos szempontként került előtérbe a természet- és a környezet védelme. Az már a rendszerváltás általános logikájából, no meg a magyar gazdaság nehézségeiből fakadt, hogy egyre inkább érzékelhetővé vált - a vízitársulatok számára is - a hivatalosan kinyilvánított és a valóságban teljesített állami kötelezettségvállalás közötti ellentmondás. A még a múltból örökölt gazdasági és jogi szabályozás már nem szolgálta racionálisan a vízkárelhárítással összefüggő feladatok megoldását. Az érdekellentétek fokozatosan kiéleződtek és felszínre kerültek, miközben a nyilvánosság szerepe felértékelődött, Dr. Váradi József társulati vezetők körében tehát az érdekeltségi oldalról felmerült kérdésekre valamilyen választ is kellett keresni. Gazdasági tekintetben egyre halaszthatatlanabbá vált, s előtérbe került a meglévő művek rekonstrukciójának kérdése. A szükséges beavatkozásokat illetően abban egyetértettek a szakértők, hogy valamiféle prioritási sorrendet kell felállítani nem csupán a beruházásoknál, hanem a fenntartás területén is. Mindezek mellett az is nyilvánvaló volt, hogy az akkori körülmények ki fogják kényszeríteni a tudatos, indokolható és elkerülhetetlen kockázatvállalást, amit egy újféle biztosítási rendnek kell követnie. Megannyi kérdés, amelyre választ kellett találni. Műszaki oldalról is voltak új szempontok. Vajon mennyiben használhatók - a globális felmelegedés körülményei között - az addig kiszámított és rendelkezésre álló hosszú idejű vízrajzi adatsorok, milyen formában és módon lesz szükség az észlelések újraértékelésére? Társulatok és a minisztériumi szervezet - 1993. március 1. A KHVM szervezeti és ügyrendi szabályzatának értelmében a vízitársulatok fejlesztésével kapcsolatos feladatokat a Vízkárelhárítási Főosztály látta el. A víziközmű társulatok fejlesztésével kapcsolatos szakmai feladatok pedig a Vízgazdálkodási Főosztály teendői közé tartoztak. Természetesen a KHVM alá rendelt OVF-nek is voltak társulatokkal kapcsolatos feladatai, de ezeket a minisztériummal koordinálva végezte. Az 1990-es évek első felének vízügyi vezetői (balró-jobbra: Perecsi Ferenc ny. főigazgató, Koiossváry Gábor főigazgató, Dr. Hajós Béla h. államtitkár, dr. Varga Miklós ÁBKSZ igazgató, dr. Tábori László főigazgató helyettes)
