Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
1991 1991. április 9. A magyar országgyűlés határozatot fogadott el az Alföld egyes időszerű környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről. 1991. április 29. A KHVM Minisztériumi Kollégiuma napirendjére tűzte és elfogadta az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének előterjesztését „A vízgazdálkodási társulatok helyzetéről". 1991. június 20. Budapesten tartotta VII. tanácskozását az Országos Választmány küldöttértekezlete. A VTOV elnökévé - a leköszönő Császár József helyére - dr. Szabó Iván mérnök-közgazdász parlamenti képviselőt, az Ország- gyűlés Gazdasági Bizottságának elnökét választották. Társelnökök Huth József, a Szekszárd-Paksi Vízi Társulat ügyvezető igazgatója és Szántó Imre, a Dunántúli Regionális Vízművek műszaki igazgatóhelyettese lettek, alelnököknek pedig dr. Joó Józsefet, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatóját, valamint König Lászlót, a Közép-Tisza vidéki Területi Választmány küldöttét választották meg. 1991. szeptember 16. A KHVM Vízkárelhárítási Főosztályán Zorkóczy Zoltán főosztályvezető irányításával és dr. Váradi József tanácsos koordinálásával elkészült az ország vízkárelhárítási stratégiája, amely a rendszerváltás utáni új tulajdonviszonyok tükrében - többek között - az állami szerepvállalást, a kezelői feladatokat, a költségek viselésének dolgát fogalmazta újra. 1991. november + Vámos Géza (Monor) a Mo- nori Magtermeltető Vállalat ny. igazgatója, az 1960-as évek vége óta a Monori Víz- és Csatornamű Társulat elnöke, a Közép-Duna-völgyi Vízgazdálkodási Társulatok Területi Választmányának elnöke, majd az Országos Választmány al- elnöke. (* Kerepestarcsa, 1931. június 2.) 1991. november 14. Az új vízügyi törvény előkészítéséről tárgyalt az Országos Választmány Elnöksége, s egyúttal - Huth József társelnök vezetésével - létrehozták az Eseti Bizottságot azon feladattal, hogy „válság-stáb"-ként nyújtson segítséget a vízitársulatok talpon maradásához és dolgozza ki a vízitársulatok jövőbeni tevékenységének stratégiáját. Fenntartások és félelmek... Egy csokorra való az 1990. június 14-én Szombathelyen tartott elnökségi ülésen elhangzott véleményekből: A vízügyi ágazat helyzetének bizonytalansága - az új vízügyi szervezet „belépésének" elhúzódása - természetesen kihatott (kihat) a társulatokra is.... Az állam nem vonulhat ki a feladatok megvalósításából, ennek az érdekképviselet eszközeivel is érvényt kell szerezni... Vannak olyan igények is, amelyeket egy helyi érdekképviseletnem tud felvállalni, mert nincs meg hozzá a szükséges hatásköre és eszközrendszere. A 68 vízitársulat és a kereken 400 működő víziközmű társulat - egymástól lényegében elszigetelten - egyedül nem képes érvényt szerezni érdekeinek... Nagy hiba lenne belülről kezdeményezni az érdekképviselet felszámolását. Jövőre lejár az érdekképviseleti szervek mandátuma, a küldöttértekezleteken az újonnan megválasztott küldöttek által új tisztségviselők választására kerül sor. Addig azonban fenn kell tartani az országos érdekképviseletet, miközben a területi választmányok saját maguk döntsék el, hogy milyen érdekképviseletet kívánnak létrehozni .... K ülönböző híresztelések keltek szárnyra, hogy társulatokra esetleg nem lesz szükség, feladataikat, vagyonukat valamennyi társulat esetében az önkormányzatok veszik át.... Szolgálat történelmi időkben! ...Az elmúlt hónapokat behálózta a rémhír: a vízügy szétszervezése, de mindez nem következett be. A döntéshozó politikusokban is tudatosodott: hazánk természetföldrajzi viszonyai között - az elmúlt évszázadok ezt meggyőzően igazolják - az ország alapvető érdeke egy jól működő vízügyi szervezet, nyilvánvaló a feladatok szükségszerű szoros összetartozása, árvíz- védelemtől függetlenül folyószabályozást, folyószabályozástól függetlenül regionális vízgazdálkodást, regionális vízgazdálkodástól függetlenül vízkészletgazdálkodást, vízkészlet-gazdálkodástól függetlenül vízminőség-védelmet, a vízkészlet-gazdálkodástól és vízminőség-védelemtől függetlenül vízszolgáltatást „művelni" nem lehet. (Dr. Németh Miklós, KHVM helyettes-államtitkár) Vízügyi szolgálat - új szervezeti keretek között Közel féléves bizonytalanság után az Országgyűlés által 1990. október 15-én elfogadott, a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló LXVIII. törvény alapján megalakult a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Ez utóbbi tárcánál a vízügyeknek dr. Németh Miklós helyettes államtitkár lett a felelőse. A törvény egyebek mellett kimondta: „A vízügyi igazgatás feladatait a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint az irányítása alatt álló vízügyi igazgatási szervek végzik. Jogszabályban meghatározott vízügyi feladatokat a helyi önkormányzatok is ellátnak, továbbá a vízgazdálkodási társulatok vízgazdálkodási közfeladatokat is végeznek." Siklós Csaba miniszternek ezt követően a vízügyi szolgálatról szóló 4/1990. (X. 24.) KHVM rendelete értelmében - Perecsi Ferenc vezetésével - november 1-én megalakult az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Újabb egy hónap múlva megkezdte működését a környezetvédelmi szakigazgatás 12 területi szerve és a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, s ezzel megkezdődött a környezetvédelmi és a vízügyi szakigazgatási személyi állományának, anyagi eszközeinek és ingatlanainak szétválasztása, amely hosszú időkre megterhelte a két szakterület viszonyát a felső vezetés szintjén, de egyes esetekben a területi munka- megosztás tekintetében is. Dr. Németh Miklós vízügyi Perecsi Ferenc vízügyi helyettes államtitkár főigazgató 192
