Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése a "pangás" korszakában
1975 1975. január 1. A Kiskunfélegyházi Vízgazdálkodási Társulat és a Peitsik-Tassyéri Vízgazdálkodási Társulat egyesülése után 1018 km2 érdekeltségi területen megalakult a Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat. A Társulat különlegessége a mintegy 12 km nyárigáttal védett alpári öblözet árvízvédelme. 1975. január 7. Az Országos Természetvédelmi Hivatal és az illetékes szakemberek kezdeményezésére a kormány döntése alapján létrehozták az ország második nemzeti parkját a Kiskunsági Nemzeti Parkot. A nemzeti park megalakulásával az annak részévé váló Kolon-tavat és közvetlen környékét természetvédelmi oltalom alá helyezték. A tavat- amely kiterjedt nádfelületeivel, láp- és mocsárrétjeivel és láperdejével az ország egyik jelentős édesvízi mocsara- az azt megelőző fél évszázad alatt igen erőteljes emberi beavatkozás érte. 1975. január 16. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának Elnöksége az MSZMP KB 1974. december 5-i és a Minisztertanács 4.000/1974. sz. határozatai alapján megtárgyalta azokat az irányelveket, amelyeknek nyomán a társulatok az 1975. évi népgazdasági tervek megvalósulását elősegíthetik. 1975. május 6. A Hajdú-Bihar megyei kisközségben, Körösszegapátiban Huszár István miniszterelnök-helyettes felavatta az ország ezredik, társulati összefogással épített községi vízmüvét. A vízmű átadásával az ország falusi lakosságának immár kereken 40 %-a részesült közműves vízellátásban. Huszár István miniszterelnök-helyettes és a körösszegapáti vízmű avatási ünnepségének vendégei Társulatok feladatkörei A társulatok sajátos szervezetük folytán a vízi létesítmények megvalósításakor - az akkori általános gyakorlattól eltérően - hármas feladatkört töltöttek be. Amíg ugyanis más gazdasági szervezetek többsége tiszta profillal vagy beruházói, vagy tervezői, vagy kivitelezői, ill. szolgáltatói feladatokat látott el és csak ritkán került sor arra, hogy beruházói feladatkörük mellett esetleg kivitelezői, vagy tervezői funkciót is ellássanak, addig a társulatok ezeket a feladatokat többnyire társítottan végezték el. Ezzel az is együtt járt, hogy a tiszta profilú beruházó, kivitelező, stb. szervezetek működése, irányítása és ellenőrzése kevesebb gondot okozott, mint a társulatoké. Egy-egy társulat közcélú feladatainak ellátása során a beruházói - néhány kivételtől eltekintve a műszaki tervezési, kivitelezési és szolgáltatási tevékenységeket együttesen, saját apparátusa közreműködésével látta el. A megrendeléses tevékenység keretében sok esetben a beruházói feladatkör kivételével ugyancsak valamennyi feladatot ellátta. A Körös vidéki társulatok együttműködése a mezőgazdasági üzemekkel - 1975. Az 1968 előtti időszakban még nem lehetett beszélni a Békés megyei mezőgazdasági területek komplex üzemi vízrendezéséről. A belvízi csatornákat egyedi létesítményként tervezték meg, s a kivitelezésre is csak akkor volt lehetőség, ha az - a tervezéssel együtt- bekerült az év elején felosztott megyei meliorációs keretbe. A fel nem használt állami támogatási keretet év végén elvonták, s a következő esztendőben a ténylegesen megvalósult beruházások költségei számítottak kiindulási alapként. így aztán nem csoda, hogy 5 év alatt a 42 millió forintos éves meliorációs állami támogatási keret 28 millióra csökkent. 1968- tól viszont - a MÉM 28/1967. rendelet értelmében- megváltozott az állami támogatási rendszer, megindulhatott az öblözeti elven alapuló komplex üzemi vízrendezés. A korábbi 15 vízgazdálkodási társulatból az egységes vízrendszerek szerinti határokkal kialakított új (kevesebb, de nagyobb érdekeltségi területű) társulatok az erők összefogásával műszakilag jelentősebb vízgazdálkodási feladatok megoldására Belvíz útjának elrekesztése szádfallal Békés megyében vállalkozhattak. A megfelelő műszaki-tervezési kapacitás kialakítása érdekében 1968-ban létrehozták a Körösvidéki Társulatok Együttműködésének Szervezetét (KTESZ). így sikerült elérni, hogy a korábbi hét (ráadásul megyén kívüli, így kevesebb helyismerettel rendelkező) tervező intézmény helyett mindössze két szerv (a KTESZ és az AGROBER megyei kirendeltsége) készített a megyei mezőgazdasági szervezetek számára üzemi vízrendezési tervet. A tervezési és kivitelezési tapasztalatok szerint érdemes volt csökkenteni a helyben készülő műtárgyak arányát, helyettük célszerűbb volt előregyártott elemeket alkalmazni. Ugyancsak hatékonyabb volt a munka, ha a tervezés során bátrabban elszakadtak a tervezők a meglévő csatorna-nyomvonalak által meghatározott helyzettől, mivel azok általában a már felhagyott birtokhatárokat követték. Kostoló az ezredik vízmű kútjából 172
