Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)

A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban

1964-1965 1964. vége Az Őrség-Hetési Társulat szétvált a szombathelyi szék­helyű Őrségi Vízrendezési és Talajvédelmi Társulatra, valamint a zalaegerszegi központú Nyugat-Zalai Víz- rendezési és Talajvédelmi Társulatra. Ez utóbbi társulat elnökének Zsirai Istvánt választották. 1965. április 25-29. 11 töltésszakadással kísért árvíz pusztított a Répce és a Rába vidékén. A halálos áldozatokat is követelő ka­tasztrófa során több mint 500 km2-nyi terület került víz alá. 1965. tavasza Magyarországon a vízigyomok irtása érdekében meg­kezdődött a növényevő amur halak telepítése, első­ként a dunántúli Nádor Malomcsatornába. 1965. április-július 15. A század addigi legnagyobb árvize vonult le a Dunán és mellékfolyóin Csehszlovákiában, Magyarországon, és Jugoszláviában. 1965. június 19. Az addig szabályozatlan Bódva árvize közel 65 km2 te­rületet öntött el. A folyó szabályozási munkáit már a következő hónapban megkezdték. 1965. november 18-20. Az MSZMP KB ülésén elfogadták az „új gazdasági mecha­nizmus", azaz a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó irányelveket. 1965. november 28. A helyi vízgazdálkodási feladatok és az ezzel össze­függő talajvédelmi közfeladatok társadalmi úton, az érdekeltek bevonásával történő megoldásának biz­tosítása érdekében a vízügyről szóló 1964. évi IV. tör­vény alapján az Elnöki Tanács 23. sz. alatt törvényerejű rendeletet hozott A vízgazdálkodási társulatokról cím­mel. A tvr. végrehajtását szabályozó 25/1965. (XI. 28.) Korm. sz. rendelet szerint a társulatok feladatkörébe a kezelésükben lévő vízi művek szabályozása, létesíté­se, valamint azok fenntartása tartozott. A következő év nyarán hatályba lépő jogszabály szerint lehetőség nyílott a társulatok formális együttműködésére terüle­ti választmányok alapításával. 1965. december 30. A Keleti Főcsatornából kiágazva (Tiszavasváritól Új- szentmargitáig) megépült a tiszalöki rendszer nyu­gati felét öntözővízzel ellátó 42,8 km hosszú Nyugati Főcsatorna., amely a tiszai vízzel 46 km2 halastó víz­ellátását és mintegy 100 km2 szántó öntözését tette lehetővé, ugyanakkor övcsatornaként a Elortobágy tehermentesítésében játszott szerepet. A nagy dunai árvíz - 1965. A szokatlanul csapadékos időjárás, valamint a sok évi átlagot meghaladó alpesi hótömegek májusi olvadá­sa következtében kialakult árhullámok magassága és tartóssága minden addigit felülmúlt. Az árvízi véde­kezés irányítására Fehér Lajos miniszterelnök helyet­tes vezetésével Árvízvédelmi Kormánybizottságot neveztek ki, amelynek tagja volt Dégen Imre államtit­kár, árvízvédelmi kormánybiztos is. A Kormánybizott­ság jelentését a dunai- és nyugat-dunántúli árvizek- belvizek elleni védekezésről július 22-én tárgyalta és fogadta el a kormány, ezzel a Kormánybizottság be­fejezte munkáját. Az árvíz tapasztalatai alapján még ez évben megkezdődött a védművek fejlesztése a Szentendrei-szigeten, a Csepel-szigeten, a Budakalá­szi öblözetben, stb. A töitéslábi átszivárgást döngöléssel próbálják akadályozni Dréncsövet fektető árokásó gép Mi is az az üzemen belüli vízren­dezés? - 1965. Az 5/1965 (Mg. É. 7.) FM számú utasítás - a vízügyi tör­vény rendelekzéseivel összhangban - egyértelműen leszögezi, hogy az üzemen belüli vízrendezés körébe tartoznak az egy termelőszövetkezet terű létén belüli, és kizárólag az illető tsz érdekét szolgáló következő munkák: • belvízrendezés, kisvízfolyás-rendezés, • rét- és legelőlecsapolás, • legelő övárkolás és övgátolás, • talajvízszint-szabályozás, • nyárigátak építése. Az árvízi védekezés során katonák dolgoztak a töltés magasításán Lakótelep védelme az árvíz idején 158

Next

/
Thumbnails
Contents