Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
1957 1957. február 5. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozatban utasította a fegyveres erők és és közbiztonsági ügyek miniszterét, valamint a fővárosi, megyei és megyei jogú városok tanácsainak vb. elnökeit, hogy az árvíz- és belvízvédelem javítása érdekében a területileg illetékes vízügyi igazgatósághoz jelöljenek ki összekötőket. Az igazgató pedig az összekötőkre támaszkodva, azokkal szorosan együttműködve egyszemélyi felelősséggel lássa el a védekezés műszaki vezetését. 1957. augusztus 5. Megjelent a földművelésügyi miniszter és a vízügyi főigazgató 50/1957. sz. együttes utasítása, amely az egyes helyi vízrendezések társadalmi munkában való elvégzése céljára 1957-ben rendelkezésre bocsátott rendkívüli hitel felhasználását szabályozza. 1957. augusztus 31. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1957. évi 48. sz. törvényerejű rendelete (tvr.) a helyi vízkárelhárítás és az öntözések elősegítése érdekében engedélyezte a vízgazdálkodási társulatok megalakítását. 1957. szeptember 1. „A vízügyi feladatok pénzügyi fedezetének biztosításáról" rendelkező 1075/1957. sz. kormányhatározat megszabta az államot és az érdekelteket, valamint a csak érdekelteket terhelő feladatok körét. A határozat a vízfolyások kategóriáinak megállapításával szabályozta a társulatoknak nyújtható állami támogatás mértékét. A feladatok ellátásának pénzügyi forrásaként létrehozta a „Vízügyi Alap"-ot (VA). A VA lehetővé tette az országban addig háttérbe szorult területi kultúrmérnöki és települési vízgazdálkodási munkálatok jelentős támogatását. 1957. október 13. Az újtípusú vízgazdálkodási társulatok működését lehetővé tévő 48. sz. tvr. alapján, több mint 20 km2 érdekeltségi területen megalakult a Kiskunmajsa- Kígyóspusztai Belvízlevezető Társulat, az ország első újjászervezett társulata. A Társulat elnökének Gyöngyösi Károly egyéni gazdálkodót választották. 1957. november 28. Tiszaalpár székhellyel, 504 taggal, 33,4 km2 érdekeltségi területen megalakult az Alpári Nyárigát Társulat, amely jogelődje volt az 1962-ben megalakított, utóbb Tisza-Kunsági Vízgazdálkodási Társulat néven működő szervezetnek. Helyi vízkárok elleni védekezés - helyi társadalmi munkával 1957. Az 50/1957. (Mg. É. 27.) FM-OVF. sz. együttes utasítás indoklása szerint „A helyi vízkárokból származó veszély folyamatos leküzdése, csökkentése és megelőzése szükségessé teszi egyes vízrendezési munkának a helyileg érdekelt lakosság társadalmi munkájával történő elvégzését." Az történt ugyanis, hogy a lakosság öntevékeny kezdeményezését egyes területeken a mezőgazdasági szervek felkarolták, s jelentős ráfordítással 110 ezer kh-on ún. rét-legelő lecsapolási munkát végeztek. Az eredmény ugyanakkor nem volt kielégítő, az elvégzett munkáknál nem érvényesült a tervszerűség, hiányzott az állami vízi művekkel való összehangolás is. Ráadásul a megindult mozgalom csak egy egyszeri felújításra korlátozódott, a helyi-üzemi művek karbantartása már elmaradt, tehát az egésznek csak időleges hatása volt. A fenti együttes utasítás tehát, ha úgy tetszik már előhírnöke a társulati mozgalom újraélesztésének, hiszen arra utal, hogy az állam nem képes a területi vízkárok elleni védekezés maradéktalan elvégzésére. Jóllehet az utasítás társadalmi munkáról szól, mégis megjelenik benne az állami költségvetés, meg az ösz- szehangolásra való törekvés hiszen meghatározta a hiteltámogatással végezhető munkák körét, gondoskodott a munkák mezőgazdasági és műszaki szak- szerűségéről, az állam által rendelkezésre bocsátott rendkívüli hitelkeret felhasználásáról, a társadalmi munka támogatásáról, a munkaerő biztosításáról, a munkák lebonyolításáról, stb. Az alpári nyári gát A társulati forma újjáélesztése Az 1957. évi 48. sz. tvr. lehetővé tette, hogy az önkéntességet és az önigazgatást biztosítva - vízgazdálkodási (azaz vízrendezési és vízhasznosítási) társulatok jöjjenek létre. Tehát a helyi vízkárelhárítás körébe tartozó egyes feladatok ellátása, ill. a helyi vízrendezés megoldatlanságából fakadó károk megszüntetése érdekében, továbbá az öntözési főművekre támaszkodva az adott terület domborzati és vízrajzi viszonyai által meghatározott üzemelési egységeken belül az öntözéses gazdálkodás elősegítésére. Társulatot az érintett terület tulajdonosainak (használóinak) több mint felének egyetértésével lehetett létrehozni. A szükséges előkészítő munkákataterületileg illetékes vízügyi igazgatóság, a Szövetkezetek Megyei Központja (MÉSZÖV) és a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályainak egyetértésével létrehozott szervezőbizottság végezte el úgy, hogy az előkészítésre legfeljebb fél évet vehettek igénybe. A megalakított társulat feladatait - a vízgazdálkodás egységes állami irányítás keretében - a területileg illetékes MÉSZÖV tagjaként látta el. A társulatnak természetes és jogi személy is tagja lehetett. A társulat eredményes működését műszaki tekintetben a vízügyi szervek, a szövetkezeti szervek pedig agronómiái vonalon a szükséges gépek és berendezések biztosításával kötelesek voltak támogatni. Természetesen a társulat költségére. Hogy legyen miből gazdálkodnia az újonnan megalakult szervezetnek, a törvény lehetővé tette számára a rövid-, közép- és hosszúlejáratú hitelek igénybevételét. Ha az elvégzendő vízimunka országos érdekhez is kapcsolódott, s a társulat anyagi ereje kevés lett volna a végrehajtáshoz, akkor a Vízügyi Alapból is igényelhettek támogatást. Az előírások meghatározták azt is, hogy azt a területet kell a társulat érdekeltsége vonni, amelyről a helyi csatornák a vizeket a vízügyi igazgatóságok által kezelt csatornarendszerekbe lehet vezetni. így lehetővé vált, hogy a vízrendezés költségeit ne csak azok Az első brosúra a társulatokról 1958-ból 144
