Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1947-1948 1947. A Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki Hivatal legnagyobb munkája a Szárazéri Belvízlevezető Társulat királyhegyesi csatornájának töltésépítése volt. A Makó és Tótkomlós között húzódó csatorna védtöltésének építése során 46 000 m3 földet mozgattak meg. 1947. december 30. - 1948. január Árvíz pusztított a Felső-Tiszán, amelynek során december 30-án szovjet területen Tiszaújlaknál és Uszkánál, egy nappal később pedig magyar területen, Tivadarnál átszakadt a töltés. A gátszakadások nyomán hazánkban mintegy 80 km2 terület került víz alá az egymást követő három árhullám következtében. Az árvizet követően fogtak hozzá a vízrajzi szolgálat szakemberei a mértékadó árvízszintnek egy új módszerrel, a valószínűségszámítás módszerével történő megállapításához. Az árvíz politikai következményeként megindult az ármentesítő társulatok elleni kampány. 1947. Tiszaörvénynél partbiztosítást, a Szolnok-Tószeg vonalon 4,1 km-es árvízvédelmi töltést, Alpárnál pedig - 30 000 m3 földmunka elvégzésével - 5,6 km hosszú nyárigátat építettek. 1948. január 10. Üzembe helyezték a Sebes-Körösi Ármentesítő Társulat új rendszerű árvédelmi telefonhálózatát. 1948. január 18. A Rábaszabályozó Társulatnál felszerelték az új rendszerű árvédelmi telefonhálózat első állomását. A teljes vonalhosszat 147 km-esre tervezték, 41 állomással. 1948. január 21. A Gazdasági Főtanács kimondta a társulatok államosításának szükségességét. 1948 nyara A Mohács-Darázsi-, valamint a Szegedvidéki Ármentesítő Társulatnál kiépítették a kéthuzalos rendszerű árvédelmi telefonhálózatot. 1948. június 2. „A vízügyi feladatok állami ellátásáról'' szóló 6060. sz. kormányrendelet gondoskodott az Alkotmány által deklarált elv érvényesítéséről, a vizek köztulajdonba vételéről és az egységes vízügyi szolgálat megszervezéséről. 1948. augusztus 3. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal javaslatára az FM 207.760.sz. rendeletével a kultúrmérnöki, folyammérnöki hivatalok és a területeken működő társulatok ösz- szevonásával vízgazdálkodási körzetek, mint területi szervek létesítését rendelte el. Imái i tzskiztmiiU mUsitál (] nerc mii íl elhagyóti jarak heoeléetl Ul »Birrlkal l>AIHa;mialulcr leplei! a HmkilMtrill Nyílt hártyákkal beteg megyében százezer fjoltl víz alatt Harmincezer ember *ulyon helyzetben i'*’* c SS5 *"T, . m» ww «* A Szabad Nép is foglalkozott a beregi árvízzel A társulatok államosítása Amikor a második világháború hadi cselekményei a Dunántúlon még javában dúltak, amikor az Ideiglenes Kormány fennhatósága alatt álló alföldi területeken a tavaszi ár- és belvízvédelmi feladatokról olyan döntés született, hogy a törvényhatóságok tisztviselőinek irányításával Árvízvédelmi Bizottságok jöjjenek létre. A Bizottságoknak nemcsak a közvetlen védekezésben jutott kezdeményező szerep, hanem a háborús károk felmérésében és bizonyos mértékig a helyreállításban is. Gyökeresen változott a társulatok helyzete az újabb vesztes világháborút követő társadalmi-politikai átalakulások következtében. A földosztás megszüntette a nagybirtokrendszert, amely addig a társulati mozgalom legerősebb oszlopát jelentette. A földhöz jutott parasztság hangulatára érzékenyen figyelő koalíciós kormányzat számára politikai kérdést jelentett, hogy a társulatokban immár érdekeltté váló, de a szükséges anyagi erővel nem rendelkező széles tömegek, miként tudnak beilleszkedni a tulajdonosi szemléletű gazdatársadalomba. Az amúgy azonos feltételekkel földhöz juttatott parasztok, mint a vízi társulatok tagjai, számukra addig nem ismert, új gondokkal találkoztak. A nagybirtok fennállása idején a nagyobb egységet alkotó ártéri parcellák megoszlottak az egyes vízbo- rítási osztályok között, tehát a birtokos hozzávetőlegesen az átlagos vízszabályozási terhet viselte. A földreform után a kis, 4-5 holdas telkek viszont vagy az olcsóbb, vagy a drágább vízborítási osztályba estek, így a parasztgazdák egymáshoz képest már az induláskor eltérő terheket kényszerültek vállalni. A társulatok ilyen körülmények között hiába vetették V/íiG PtOlCTÁm [GYCSdlJfWd SZABAD NÉP ki tagjaikra az ártéri hozzájárulást, annak a társulati kasszába történő behajtását nem remélhették. A leromlott adófizetési morál miatt kénytelenek voltak minden addiginál nagyobb állami támogatást igénybe venni. A kormányzat, illetve a mindenható "Gazdasági Főtanács" - tekintettel a kialakult helyzetre - számos tervet dolgozott ki a kérdés végleges megoldására. Már a kezdet kezdetén felvetették az államosítás végrehajtását, de a társulati mozgalom, zömében kisgazdapárti vezetőségének heves tiltakozására, időlegesen elálltak szándékuktól. Később, 1948-ban a hatalomra jutott baloldali pártok, kiiktatva a politikai küzdőtérről az addig kormányzó kisgazdákat, erőteljes államosítási hullámot indítottak el a gazdasági élet valamennyi területén. Vas Zoltán a Tisza-Dunavölgyi Társulat közgyűlésén bejelentette a kormányzat államosítási döntését, amelynek értelmében a társulatok minden vagyona az államra szállt. MEGHÍVÓ A TISZA-DUNAVÖLGYI TÁRSULAT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA által a Társulat kötelékébe tartozó tagtársulatok részére 1948 február hó 4-én, 5-én és 6-án a túloldali programm szerint rendezett gyakorlati tájékoztató előadásokra, valamint a mérnökintézmények előzékenysége folytán ugyanezen időben tartandó és a tagtársulatok működési körébe vágó egyéb előadásokra. Az előadássorozat megnyitása: 1948 február hó 4.-én, szerdán délelőtt 10 óra 30 perckor a Tisza Dunavölgyi Társulat tanácstermében (Budapest. V.. Akadémia-utca 9. szám. III. em. 2. ajtó). Az előadásokra vendégeket szívesen látunk. Budapest, 1948. január hó 7-én. dr Erőss János Pichler János A Tisza-Dunavölgyi Társulat 1948. évi közgyűlésének meghívója A vízügyi feladatok állami ellátásáról A rendelet értelmében létrehozott főhatóság, a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt álló az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és a neki alárendelt vízügyi körzetek 1949. január 1-vel kezdték meg működésüket. A rendelkezés értelmében megkezdték és végrehajtották a társulatok államosítását. A kormányrendelet intézkedett az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet létesítéséről is, amely szervezet ellátta az árvízvédekezés meghatározott feladatait. 138
