Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
Háború után - egy mérnök vallomása - 1945. Jellemzőek voltak a helyzetre az egyik társulati igazgató mérnök következő szavai: „Sokkal nehezebb feladat volt az árvédelmi szertárak hiányzó felszerelésének pótlása. Főleg a szerszám, palló- és kötélanyag ment tönkre a háború alatt. A kötélárut úgy pótoltam, hogy a Krasznában engedély nélkül kendert áztató embereket meg vámoltam és az így nyert kenderből feldolgozás után kiegészítettem a társulati szertárak hiányzó készletét. Tudom, hogy ez tulajdonképpen törvénytelen cselekedet volt, de szükség törvényt bont és más mód nem állt rendelkezésre, hogy a hiányokat pótoljam." (Reviczky György, Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő Társulat) ■■•gyár I I róljrl rítt dal véli bt>*y 1 Miniszter. I«rg j: i tlau-dunav^lcjri Táréul*» önkerMánjr se tónak xeliüggeai- feéaa. vl.f óe.ü.U.e. A 41.AbO/19-15.esaau rendelettel a Tie se-bún* völgyi társulat Onkoi nAnjiatal, ennek követkos**nyóként a társulat köapsntl Dlselts«- gának aUkddését is tollüggssstattea- .1 ügyök igazgatására miniszteri Biztosai flsnevezkjr ..Ander oki .aé rnökőt randaltaa ki. a alnlssterl blstos hatáaköréDe ai 1MB4.a.1V.T.o.í:9.S-* a., as 19H3.AÍ..». 0.1-3. $-lto*n, valaaint a Tlesa-Biuia völgy l Társulat alap- asabálya loan as (ál lapított ügyek Intézése, - tovább- a Tie sa-Uunavo Így l Társulatnak a 41.130/194ö,ss.. andelatbon aagállapltett újjáalakításéval kapcsolaton lntétksdáaek aagtátolo tartozik. A t-reu la ■. önkormányzatának lellUggeuxléa* a ennek folytan a Miniszteri blstoa klrenaeláue aaalg tail, aalg a társulatok véleményein blsottságalnak kiküldöttjeiből alakult közgyűlés határosata alapján a társulat aj jós serve sásé Megtörténik. Duda past, 19-iü.eugua stue £1. kagy leró S.k. A Tls »-Dunavö Így l Társulatnak , Budapest. V.Akadémia utca 9. A Ma ólat ni teléül: Budapest, 1946.Junion fi. lretaveseto. Nagy Imre miniszter levele a Tisza- Dunavölgyi Társulat önkormányzatának átmeneti felfüggesztéséről Az 1947-bern átadott lúdvári szivattyútelep Az 1947 szilveszteri tivadari árvíz és a társulatok államosítása. 1947 decemberének végén és 1948 januárjában árvíz pusztított a Felső-Tiszán. Ennek során december 30- án - szovjet területen Tiszaújlaknál és Uszkánál, egy nappal később pedig magyar területen, Tivadarnál - átszakadt a töltés. A gátszakadások nyomán hazánkban mintegy 80 km2 terület került víz alá az egymást követő három árhullám következtében. Az árvíznek nem csak az volt a következménye, hogy a vízrajzi szolgálat szakemberei hozzáfogtak a mértékadó ár- vízszintnekegy új módszerrel, a valószínűségszámítás módszerével történő megállapításához, hanem a védképesség biztosítása terén mutatkozó elmaradások miatt - a mindinkább balra tolódó Dinnyéskormány - megfelelő indokot talált az ármentesítő és belvízrendező társulatok általános államosítására. 1948-ban a politikai életet már megülte a mindenhol szabotőröket, panamistákat és hazaárulókat kereső diktatórikus légkör, így nem is csoda, ha nem egészen egy hónap múltán immár - a „kvázi" kisgazda vezetés alatt álló - Földművelésügyi Minisztérium ösz- szeesküvő mérnökeinek szabotázsával magyarázták a tiszai árvizet. A társulatok felszámolása ezek után nem sokat váratott magára. Az 1948. évi 6060. számú, június 2-án kihirdetett kormányrendelet, amely a hazai vízügyek államosítását rendelte el, pontot tett az akkor már közel 140 esztendős társulati mozgalom történetének végére. Azonban utóbb kiderült, hogy a vízgazdálkodás helyi feladatainak megoldása terén nem nélkülözhető az érdekeltek összefogását biztosító társulati forma, ezért egy 1957-ben megjelent törvényerejű rendelet ismét engedélyezte a vízgazdálkodási társulatok megalakítását. A tivadari árvízi gátszakadás helyén felállított emlékmű 1945. szeptember A csehszlovák és magyar állam vízügyi szervei megtartották világháború befejeződése utáni első tárgyalást, az árvízvédelmi társulatok, a honvédelmi szervek és a szovjet alakulatok részvételével. 1945. * Körösi Zoltán (Alsószeli) földmérő technikus, a Pápai Földhivatal dolgozója, a Pápa Környéki Vízitársulat vezető munkatársa, a meliorációs munkálatok Veszprém megyei vezetője. (+ Pápa, 1991. október) 1946. február 8. A 44810/1945.SZ. FM rendelet az 1945-ben kényszerűségből létrehozott Árvédelmi Bizottságokat megszüntette. Az ár- és belvízvédelmi feladatokat ismét a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok, illetve a társulatok látták el. 1946. július 17. Az FM 95200/1946. sz. rendelete a vízitársulatok önkormányzatának felfüggesztését és a miniszteri biztosok megbízatását egy évvel meghosszabbította. 1946. augusztus 1. Az infláció megszüntetése érdekében bevezették az új forintot. 1946. november 9. A Csongrád-Kecskeméti Ármentesítő és Vízrendezési Társulat érdekterületén belül új társulat alakult az alpári nyárigát megépítésére, amellyel az alpári és tiszasasi lakosok kívánták ártérbe eső földjeiket megvédeni a nyári árvizek elöntéseitől. 1947. május 15. Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében ünnepélyesen átadták a 80 km2 területű hódmezővásárhelyi öntözőrendszert. A háború után elsőként kiépített öntözőcsatornákhoz a vizet a kettős működésű lúdvári szivattyútelep biztosította. A szivattyútelep nemcsak öntözővíz szolgáltatására volt alkalmas, hanem a tavaszi belvizek átemelésére is. Az öntözőrendszer teljes kiépítését az év végére fejezték be. 1947. július 1. A nemzetgyűlés elfogadta a 3 éves tervről szóló törvényt, s ezzel kezdetét vette a tervgazdálkodás. 1947. szeptember 21. Üzembe helyezték a Csepelszigeti Ármentesítő Társulatnál az új rendszerű, kétvezetékes, földelt, párhuzamos rendszerű árvédelmi telefonhálózatot. A második szakasz üzembe állítása 1948. január 14-én történt meg. 1945-1947 135
