Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1924. április 7. Az 1923:XL. te. alapján a Tiszavölgyi Társulat és a Du- navölgyi Vízitársulatok Szövetsége Tisza-Dunavölgyi Társulat (TDT) néven egyesült. A TDT központi bizottságában a hazai vízitársulatokat érdekeltségi területük arányában illette meg a képviseleti jog. A TDT első elnökének gr. Mailáth Józsefet választották meg. 1924. Debrecenben megjelent Bogdánfy Ödön „Az Alföld hidrológiája. Vízimunkálatok az Alföldön" c. munkája, amelyben összefoglaló áttekintést adott a folyószabályozások és a társulati munkák történetéről. 1925. január A szigetközi Duna-ág helyváltoztatása és partrombolása komoly riadalmat keltett az érintett községekben, akiknek nevében Dunakiliti elöljárósága felkérte a Szigetközi Ármentesítő Társaságot egy védőgát megépítésére. 1925. június 23. A román-magyar állandó vízügyi műszaki bizottság - a társulat szétszakítása (1919) óta először - Nagykárolyban összeült és megtárgyalta az Ecsediiáp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő Társulat területén elvégzendő műszaki feladatokat. 1925. december 22 - 26. A Fehér Körösnek a romániai Kisjenőnél történt gátszakadásai, valamint a Fekete Körös töltésszakadása és a Sebes Körös jeges áradása komoly árvizeket okoztak. 1925. A Középtiszai Ármentesítő Társulat területén, Zsilén megépült az első benzinmotorral hajtott belvízi szivattyútelep. 1925. A Kis-Balaton Vízrendező Társulat befejezte a Zala szabályozását. Ezzel a folyót 10 km hosszúságban Híd- végtől Fenékpusztáig új mederbe terelték. A környező terület vízviszonyainak csatornákkal történő szabályozása azonban 1937-ig elhúzódott. 1925. A Rába árvize súlyosan megrongálta az 1904-ben újjáépített nicki gátat. Az 1929. évi III. tv. állami támogatást biztosított a Rábaszabályozó Társulatnak egy korszerű duzzasztógát építésére és üzemeltetésére 1926. június - augusztus A nyári dunai árvizet rendkívüli, majdnem 100 napos tartóssága tette emlékezetessé. (Budapesten a rakpartot június 20-tól összesen 39, a mohácsi partot pedig 67 napig tartotta víz alatt.) 1924-1926 Gr. Mailáth József, a Tisza-Dunavölgyi Társulat első elnöke A társulati törvény első oldalának részlete, és az új társulat bélyegzője XL TÖRVÉNYCIKK a Tisza—Dunaviilgyi Társulat alakításáról. (dilurdetésc elrendeltet.**! 1923. évi december hó 13-án. — Kihirdettetett az »Országos Törvériytiir.-bun 11123. évi december hd 16-án.;- 5Az 1S84 : XIV. t.-c. 1[ fejezetének rendelkezése» értelmében működő Tiazuvölgyi Társulat helyett valc- menayi hazai vízrendező társulat közös érdekeinek, gondozására Tisza—Dunavölgyi Társulatot kell alakítani. 2- §• Az 1884 : XIV. t.-c. II. fejezetének rendelkezései a jeleu törvény értelmében megfelelően irányadók a létesülő TLjza—Dunavölgyi Társulatra, amellyel szemben mind a Tisza, mind a Duna és mellékfolyóik völgyein működő vagy ezután alaknló vízrendező társulatok A „trianoni gát" A háborút lezáró trianoni béke gyökeresen új helyzetet teremtett a magyar vízügyek terén. Azzal, hogy a Kárpát-medence fő folyóinak vízgyűjtő területe, a Kárpátok hegylánca a határokon kívül került, újra kellett gondolni az árvíz- és belvízvédelmi rendszert, ki kellett építeni az addig hiányzó nemzetközi vízügyi kapcsolatokat, s az utódállamokkal megfelelő viszonyt kellett kialakítani, hogy az alvízi létből fakadó hátrányokat az ország ne szenvedje meg. Ilyen körülmények között az árvédelmi biztonság kérdése megszűnt magyar belügy lenni. A húszas években megjelent a „trianoni gát" fogalma, amely főleg a keleti országrészben a határ túloldalán keletkező gátszakadások kiömlő vizét volt hivatott a magyar oldalon feltartóztatni. Védekezés a határ mentén az 1970-es években Bajok a román határon A Körösök román területen történő 1925. évi szakadásai nyomán közel 200 millió m3 víz öntötte el a Köröszug vidékének több mint 200 tanyáját. A víz alá került magyarországi terület nagysága meghaladta a 100 km2-t. Az ár visszavezetése csak január 7-ikén indult meg. A bekövetkező súlyos anyagi károk a magyar és a román felet az árvédelem terén szükséges nemzetközi együttműködés fokozására késztették, s a szükséges intézkedéseket az 1924-ben megkötött magyar-román vízügyi egyezmény alapján hajtották végre. Ez utóbbi egyezményt egyébként a két fél a belvízrendezés műtárgyainak használata tekintetében kialakult vita lezárása érdekében kötötte. 120
