Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
A háborút követő időszak újjáépítési feladataiban jelentős szerep jutott a hazai vízimunkáknak. Egyrészt a sok tekintetben kifosztott társulatok újjászervezése, védműveik helyreállítása, készleteik feltöltése volt elengedhetetlen az ország árvíz- és belvíz által veszélyeztetett területeinek védelme szempontjából, másrészt a háború előtt-alatt megkezdett beruházások folytatása biztos munkát jelentett a kenyerüket vesztett tömegek számára. Nem véletlen, hogy a legtöbb párt valamilyen Horthy Miklós és az Öntözésügyi Hivatal két vezetője, Kállay Miklós elnök és helyettese Lampt Hugó (Lamp! a kép bal oldalán, Kállay félig háttal) formában szerepeltette programjában a vízi beruházásokat (mint pl. a Duna-Tisza-csatorna, vagy utóbb a tiszalöki vízlépcső megépítését). Az ármentesítő és belvízrendező társulatoknak azonban megoldhatatlan problémákkal is szembe kellett nézniük. A földreform megszüntette a társulatok addigi gazdasági bázisát jelentő nagybirtokokat, s ettől kezdve nem néhány tucat tőkeerős földbirtokostól, hanem több száz, esetleg ezer kisgazdától és földhöz jutott egykori zsellértől kellett az ártéri járulékot behajtani. A társulatok ilyen körülmények között nem is remélhették a közvetlen érdekeltektől működési, védműfenntartási költségeik megtérítését. Talpon maradásuk egyedüli biztosítéka az állami költségvetés lett. Az egykor szebb napokat megélt társulatok helyzete ellentmondásossá vált. Egyfelől létezett a társulatok belső autonómiája, amely a helyi érdekérvényesítés demokratikus kereteit jelentette, másrészt ennek anyagi alapjait csak az állami támogatás tudta biztosítani. Az egymást váltó, s egyre inkább balra sodródó kormányok államosítási törekvései előbb-utóbb a társulatokat is elérték. A költségvetési köldökzsinór 1948-ban tekeredett végleg a társulatok nyakára. A baloldali politikai fordulat után a kisgazdapárt támaszainak tekintett ármentesítő- és belvízszabályozó társulatokat államosították, szoros összhangban azzal az elvvel, amely a vizeket köztulajdonnak tekintve valamennyi vízgazdálkodással kapcsolatos feladatot állami feladatnak nyilvánított. 119
