Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
Az első világháború vízügyi következményei, az erők koncentrálása – a Tisza-Dunavölgyi Társulat megalakulása
A Bodrogközi Társulat határon túlra került királyhelmeci székhaza Árvízi ebédszünet a Bodrogközben sák fel, másrészt a korona víz felőli részén építsenek nyúlgátat, amely az 1919. évi árvízszint felett legalább 0,6-1 m magasságú ideiglenes biztosítékot jelent. A kistanács ezzel párhuzamosan utalt arra is, hogy a FM vízrajzi osztálya az 1919. évi árvízi tapasztalatok figyelembe vételével végezzen számításokat a várható legmagasabb árvizet megközelítő mértékadó szint megállapítására. További eredménynek könyvelhette el a TT, hogy a kormányzat 5 millió korona hitelt bocsátott a hadműveletek által megrongált társulati védművek helyreállítására, ill. a munkanélküliek foglalkoztatására elkülönített 10 milliós keretből a társulatok kamatmentes előlegeket kaphatnak, azzal a feltétellel, hogy a munkákat azonnal meg kell kezdeni, s a törlesztés feltételeit be kell tartani. Rubinek miniszter arra is felhívta a TT figyelmét, hogy a trianoni békeszerződés 292. és 293.§-a intézkedik egy nemzetközi állandó vízügyi műszaki bizottság felállításáról, amelynek kiemelt feladata lesz a Kárpát-medence vízügyi egységének fenntartása és javítása. A szétszakított tiszai társulatok helyzetének kezelése az 1920-as évek elején A trianoni békeszerződés értelmében igen nehéz helyzetbe kerültek a Tisza-Szamosközi, az Ecsedi-láp Lecsapoló, a Fekete-Körösi, valamint a Felső-Torontáli társulatok, amelyeknek területe döntő mértékben az utódállamok fennhatósága alá került társulati székhelyükkel együtt. így azok sem közgyűléseket, sem választmányi üléseket nem tarthattak, s ennek megfelelően nem tudták elfogadni a költségvetésüket sem, s nem dönthettek az elvégzendő munkákról sem. Jellemző Tisza-völgyi adat, hogy az itteni társulatok összes érdekeltségi területe a békeszerződés utáni új határok között 28 617 km2-ről 16 922 km2-re csökkent. Az említett nehéz helyzetbe került társulatok dolgának rendezésére 1921-ben Rubinek Gyula földmívelésügyi miniszter a vízjogi törvény 124. § alapján e társulatok önkormányzatát felfüggesztette, s az ügyek intézésére miniszteri biztosokat nevezett ki: • a Tisza-Szamosközi társulathoz Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőt, • az Ecsedi-láp társulathoz dr. Bornemissza Béla fehérgyarmati ügyvédet, • a Fekete-Körösi társulathoz Palasovszky Sándor min. osztálytanácsost, • a Felső-Torontáli társulathoz pedig Jankó Ágoston vármegyei alispánt. Egy megszűnt hivatal papírjának fejléce MAGYAR KIRÁLYI KULTÚRMÉRNÖKI HIVATAL kassAn 1921. március 9. + Kolossváry Ödön (Budapest) mérnök. 1881-ben állami szolgálatba lépett. Előbb a folyammérnökségnél, majd kerületi felügyelőként működött. Behatóan foglalkozott az Alföld öntözésének kérdéseivel. Tervei nagy szerepet játszottak az alföldi öntözötelepek megvalósításában. (* Árok, 1857. augusztus 4.) 1921. április 28. A Szolnok-Csongrádi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatban tömörült érdekeltek - a költségek megosztása és a szükségessé váló műszaki beruházások célja tekintetében kialakult érdekellentétek miatt - olyan határozatot hoztak, hogy különválnak a következő szervezetekre: Szolnok-Csongrádi-Tiszabalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Tisza-Kö- röszugi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Tóköze-lstvánházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. 1921. július 6. + Kovács-Sebestény Aladár (Budapest) mérnök, műegyetemi tanár, a Közmunka- és Közlekedésügyi Min. folyammérnöki osztályán a Temes-Begavölgy szabályozási tervének elkészítője, a Vágbalparti Ármentesítő Társulat elnöke, a Dunavölgyi Vízi Társulatok Szövetségének alelnöke, majd a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke. (* Buda, 1858. március 17.) 1921 Kovács-Sebestény Aladár társulati elnök 1921. augusztus 30. * Karászi Kálmán (Nyíradony) oki. mérnök, 1946-1949 között társulati mérnök, majd a szolnoki vízügyi igazgatóság szakaszmérnöke, igazgatóhelyettese. 1961- 1983 között a székesfehérvári vízügyi igazgatóság vezetője, egy időben a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának elnökhelyettese. (+ Székesfehérvár, 2001. június 15.) 115
