Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1915. március-április A hosszan tartó csapadékos időjárás következtében a Körösök és a Berettyó völgyében olyan magas árhullámok keletkeztek, amelyek helyenként 60-80 cm-rel meghaladták az addigi maximumokat. Az árvíz már gátszakadás nélkül vonult le, a hosszan tartó belvíz azonban 8600 km2-en jelentős károkat okozott. 1916. október 28. Az országgyűlés által A Rábaszabályozó Társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló 1904:XXXIX. te. módosítása tárgyában - elfogadott 1916:XXXVI. te. értelmében a társulat vissza nem fizetett kölcsönei törlesztésére szigorú feltételekkel haladékot kapott. 1916. december 17. A Dunavölgyi Vízi Társulatok Szövetsége közgyűlésén gr. Széchenyi Emilt választották meg elnöknek. 1916. A Vízügyi Közleményekben megjelent Kolossváry Ödönnek, a kultúrmérnöki szolgálat vezetőjének tollából az első olyan tudományos dolgozat („A Balaton rendezéséről" címmel), amely a tószabályozás szükségességének szakmai indoklása mellett konkrét szabályozási javaslatokat is felvetett. 1917. Üzembehelyezték az Ecsediláp Lecsapoló és Szamos- balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat megbízásából épült nagyecsedi belvízi szivattyútelepet, amelyet értékes gépészeti berendezéseire tekintettel 1987-ben védetté nyilvánítottak. 1918. március 1. Beszüntette megjelenését az 1877 óta fennálló Gazdasági Mérnök c. folyóirat, amely 1878-1897 között a Tiszavölgyi Társulat hivatalos lapja volt. 1918. május 28. A Baranya megyei Dárdán, az addig kiépített drávai töltésrendszer által védett 230 km2 érdekeltségi terület birtokosai a hatékonyabb működés érdekében megalakították a Dázsony-Dárdai Ármentesítő Társulatot. A társulat egysége nem tartott sokáig, mert a trianoni békeszerződés területileg kettévágta az öblözetet, így az érdekeltek is különváltak. A magyar oldalon az eredeti terület 39 %-a maradt. 1918. október 31. Ismeretlen fegyveresek megölték gr. Tisza István volt miniszterelnököt, a Szamosbalparti és Kraszna- szabályozó Társulat elnökét, a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának egyik legrégibb tagját. 1915-1918 Az 1917-ben üzembe helyezett nagyecsedi szivattyútelep 1915-1917 - Hadifoglyok társulati munkán A földmívelésügyi miniszter kezdeményezésére a cs. és kir. hadügyminiszter 1915. január 29-én a Tisza- Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat előző évben megkezdett munkálatainak folytatására 4000 orosz hadifogoly átadásáról intézkedett. Tették mindezt annak figyelembe vételével, hogy az akkor frissen alakult társulat munkákat eredetileg pont a mozgósítás napján, tehát 1914. augusztus 1-én kívánta megindítani, de a közbejött események miatt ebből semmi nem lehetett. A foglyokat a Túr-csatorna építkezéseinél akarták foglalkoztatni (később azonban a tiszai töltések magasításánál, a szamosi töltések építésénél, valamint egyéb belvíz-csatorna ásásnál is bevetették őket), ezért a vízfolyás nyomvonala mellett 2-3 kilométerenként felállítottak egy-egy tábort, amelynek szabványterveit a hadügyminisztérium készítette el. Az összesen négy tábor felállításának költsége 600 ezer koronára rúgott, de ezt a minisztériummal kötött társulati egyezség értelmében a hadügyi tárca fedezte. A társulat kezdetben úgy kalkulált, hogy az 1915. november 3-ától megkezdett munkák során egy hadifogoly 2-3 m3 földet tud megmozgatni, ám számításaikban csalódniuk kellett, mert a teljesítmény ettől lényegesen elmaradt! Ráadásul, amikor 1917 második felében az ellátási feltételek is romlani kezdtek, a foglyok egyszerűen megtagadták a munkát. Amikor 1918 áprilisában az orosz forradalmi kormánnyal a központi hatalmak a különbékét megkötötték, akkor - lehet, hogy már boldogon - a társulat a foglyokat újra a hadvezetőség rendelkezésére bocsátotta. Az 1918. április 30-iki végelszámolásnál - 1 270 823 fogoly-napszám mellett - a következő eredményt könyvelhette el a társulat: 475 426 m3. Mindezek mellé még az őrzésről is gondoskodniuk kellett, ez 67 665 őr-napot jelentett. Hogy jó üzlet volt-e foglyokkal dolgoztatni, azt ezek után számolja ki az olvasó! Orosz hadifoglyok a hortobágyi szivattyútelep építésénél A bátai belvízi szivattyútelep A tolnai dombok lábánál, a Duna és a Sárvíz találkozásánál, az ártér szélén fekvő Bátán az élet minden mozzanata a Dunához és a vízhez kötődött. így azután nem is csoda, hogy amikor a XVIII. század végén - sok megtorpanással és újrakezdéssel - megindult a Sárvíz, majd a Duna ezen szakaszának árvízi szabályozása, akkor abban a bátaiak érdeke is meghatározó szerepet kapott. A dunai vízimunkák (folyókanyar átmetszések, folyószabályozási „sarkantyúk", valamint ármentesítő töltések építése, stb.) egészen a 1860-as évek végéig elhúzódtak ezen a vidéken. Miközben a Tolna-Bátai (utóbb Szegszárd-Bátai) Dunavédgát Társulat végzett a töltések, zsilipek, gátőrházak megépítésével, anyagilag teljesen kimerült, s védműveinek fenntartására már nem maradt ereje. Nyilván ennek, és a kivitelezésnél elkövetett hibáknak tudható be, hogy a Sárvíz és a Duna összefolyásánál 1872-ben épített téglaboltozatos zsilip nem egészen egy év múlva bedőlt és az immár akadálytalanul beömlő dunai áradás következtében 17 km2 víz alá került. Új zsilip építésére nem gondolhattak, ezért a régi zsilip helyét körtöltéssel vették körbe, s annak időnként megnyitásával engedték az összegyüleke110
