Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
A Tiszavölgyi Társulat és az öntözések ügye Kolossváry Ödön a Vízügyi és Hajózási Közlönyben megjelentetett tanulmányában utal gr. Mailáth József elnöknek arra a felvetésére, hogy a társulatok kiterjeszthetnék működésüket a Tisza-völgyi öntözésekre is. Kolossváry szerint ha a társulatok az árvízvédelmi és belvízelvezető munkákat mintaszerűen elvégezték, úgy gr. Mailáth vezetésével ezt is meg tudják oldani. Szerinte nem nagy kiterjedésű, hanem kisebb területeken kellene kezdeni az öntözést, azonban nem elégséges a társulati főművek kiépítéséről gondoskodni, hanem módot kell találni, hogy a birtokosok a birtokon belüli (holdanként kb. 200 koronás) költségeket olcsón fedezhessék és a szükséges trágyát is - így vagy úgy - biztosítani kell. A szerző a megvalósításhoz szükséges pénzügyi kérdések lehetséges módozatait is tárgyalja. Leírja a szervezési teendőket, a társulatok, illetve rétkezelő szövetkezetek feladatait, a gazdák költségeit, majd pénzügyi kérdéseket tárgyal. Ezután öt pontban foglalja össze az öntözés „rendkívüli előnyeit", végül újra felveti a szükséges pénz megszerzésének problémáit, nehézségeit. Kvassay és a Tisza-szabályozás folytatása - 1905. A Tisza-szabályozás kezdete óta eltelt közel öt évtized kellemetlen tapasztalatai Kvassayt igen nagy óvatosságra intették e vízi munkák kérdésében. Addigra már szinte közhellyé vált, hogy a folyami beavatkozások nem tervezhetők általános érvényű matematikai összefüggések alapján, hanem minden folyó, minden folyószakasz eltérően viselkedik az esetleges szabályozásokkal szemben. Ráadásul a következmények ritkán jelentkeznek azonnal, általában hosszabb idő is eltelik, amíg pl. a medrek változása mérhetővé válik. Ezt támasztják alá Kvassay szavai is, amikor megjegyzi: „...sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem mindig ott keresendő a baj oka, ahol az fellép, hanem attól sokszor igen nagy távolságra; és ha a gyógymódot helyben alkalmazzuk, lehetséges, hogy ott éppen célt érünk, de máshol új rendetlenséget idézünk elő, vagyis a bajt csak más pontra helyeztük át." Ebben a helyzetben a hivatal a Tisza-szabályozás folytatása és kiegészítése tekintetében olyan munkákat javasolt, amelyek már akkor is feltétlenül indokoltak voltak és az elfogadott szabályozási rendszer keretén belül semmiféle jövőbeli beavatkozásnak útjában nem álltak. Ennek figyelembevételével egyrészt a Tisza középső és alsó szakaszán az árvizek lefolyási feltételein akartak javítani, másrészt felső szakaszon és a mellékfolyókon el akarták érni, hogy olyan munka ne folyjon, amely az árvizek magasságát növel(het)i. Az általuk tervezett munkák költségvetését úgy szabták meg, hogy az esetleg vállalkozókkal végeztetve is elegendő legyen, de már a kezdetektől arra gondoltak, hogy házilagos kezelésben végeznek el mindent, amit csak tudnak. Az ily módon remélt megtakarításokat az átmetszések gyorsabb és nagyobb bővítésére kívánták fordítani. Kvassay és az általa vezetett vízügyi szolgálat munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a századfordulót követő első évtized közepén a Tisza-szabályozás- ról készített kormányzati jelentés megállapíthassa: „...a Tisza folyónak az 1850-es években megbolygatott egyensúlyi állapota nagyban és egészében ismét normális helyzetbe jutott." Az 1904-ben épült karapancsai szivattyútelep napjainkban 1906. Főrendiházi elnökké választásakor lemondott megbízatásáról gr. Dessewffy Aurél, a Tiszavölgyi Társulat elnöke. Helyébe gr. Mailáth József addigi alelnököt választotta a társulat közgyűlése. 1906 végén Az országban a Tisza völgyében 45, a Duna völgyében pedig 31 ármentesítő társulat működött. 1907. február-március A Vízügyi és hajózási Közlönyben megjelent Kolossváry Ödön „A Tiszavölgyi Társulat és az öntözés" c. tanulmánya, amelyben a társulati forma és az öntözésekhez szükséges szervezet kapcsolatának és kialakításának kérdéseit tárgyalta. 1907. május 25. A Duna tavaszi árvize során a Titellel átellenben fekvő Rezsőházánál (Rudolfsgnad) az ármentesítő társulati töltéstestet keresztező szivattyútelepi nyomócső az aláüregelés következtében eltört és a töltés beros- kadt. A 174 méterre kiszélesedett szakadáson betört dunai árvíz 82 km2 területet öntött el, s a községben közel 300 lakóépület dőlt össze. 1906-1907 A líímiililióz pi'ii/.ítuvi s kuzjraziliisác'i ás kiízIrtki'ilásiiKvi i'ÍP’i'slill liiziills,iparnak jelentése „a riulolfspniiili ái'iiu'iili'silő és lidvizlucsapnlú társulatnak nyújtandó rendkívüli seprlyckn'll“ szóló tiirvónyjavaslalról. A mull ér tavaszán a loroiiltilmegyni rudolf3gnú<)i úrmenlesilö és belvíz- lecsapoló társulat töltéseinek éppen legfontosabb része álszakadI, minek következtében hat község határában annak 14 ezer holdul meghaladó árierét a rajta levő egész tavalyi terméssel egylllt a Duna betört hullámai elpusztítottál;. Ezenfelül az enthielt községekben 297 lakóház és 153 melléképület is összeomlott. Az ilyen súlyos megpróbáltatásnak kiteli érdekeltség a társulati tetemes járulekok fizetésére nem volt képes, annál kevésbbé van abban a helyzetben, hogy a védlöitések legjelentékenyebb műtárgyát, a szivattyútelepet, helyreállillassa. e nélkül pedig olt az idei termés is veszélyben forog. Az említett községek vég- pusztulásnak volnának kitéve, ha az állam, mely jelentékeny birtokával ilt magi is érdekelve van, segitségökre néni siet. Ily körülmények közt a védő- és vízmüvek újból építésére 400.000, a társulat pénzügyeinek rendezésére IUO.ihhi koronának államsegélyként való kiűzetése n pénztári készletek terhére indokolt tévén, a törvényjavaslatnak rtllnlánosságban és részleteiben való elfogadá-át ajánljuk. Budapest, 1908. hunius hó 15-én. 0r{/ró/ hillaricini Ette .«. L, I>r. (Jani Jena /•. a: lyyctull UtoUtágok rluUr. a: nyu*It bintM;»* *. Kivonat az országgyűlési naplóból 1907. Az Ikva mentén a kultúrmérnöki hivatal közreműködésével megalakult az Ikervári Rétöntöző Társulat. 103
