Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1844-1845 1 844. november 30. * Balló Mátyás (Liptószentmiklós) kémikus, akadémikus. A Fővárosi Vegyészeti Hivatal, majd 1901-1910 között a Székes- fővárosi Vegyészeti és Tápszervizsgáló Intézet igazgatójaként sokat foglalkozott az ásványvizek elemzésével, valamint az ivóvíz- kezelés kérdéseivel, (f Budapest, 1930. október 27.) 1844. Londonban megjeleni W illiam Ili t ttie „ The Danube, its history, scenery and topography... ” című Duna-albu- ma, amelyet a neves grafikus. Henry Bartlett 78 metszete díszített. Harkányban megépült az (utóbb Kossuth Lajosról elnevezett) nyilvános fürdő. A díszes faépületben a vendégek kiszolgálására 24 márványkádat helyeztek el. Ugyancsak ekkor alakíttatta ki a tulajdonos BATTHYÁNY-család a fürdő körül a közel 400 holdas parkot. 1845. április-június A Tisza nagy árvizet okozott a Dél—Alföldön. A hódmezővásárhelyi töltésen megfeszített védekezés zajlott. Az ártérre kiömlött víz miatt még nyáron is csak csónakkal lehetett Szegedre menni. A Maros árvize is gátszakadást okozott, és az addig árvizet nem szenvedett Földeák település romba dőlt. Szegeden 672 cm magassággal minden addigit felülmúló víz öntötte el az újszegedi városrészt. A szegedi oldal töltései szerencsére elég erősnek bizonyultak. A védekezési időszak rekord hosszúságot ért el, közel 18 hónapig tartott. június 14. A Helytartótanács tárgyalta a Bodrog-szabályozás kérdését, és elvetette a BESzÉDES-féle szabályozási tervet. június 1 8. A június 17-18-ai esőzések a miskolci Szinván nagy árvizet okoztak. Az ár sok házat romba döntött, hidakat és malmot sodort el, mintegy 20 személy meghalt. július 24. Szapáry József gr. elnökletével Törökszentmiklóson megalakult az egész Tisza-völgy negyedik társulata, a Heves megyei Tisza-sza- bályozási Egylet. A tiszai mappáció A korábbiakban szó volt arról, hogy a társulatok megalakulását elősegítő törvény már 1807-ben megszületett, s az első sikeres társulati munkákat 1825-ben be is fejezték. Felmerülhet a kérdés, mi lehetett az oka, hogy a vízgondoktól gyötört Tisza-völgyben mégsem alakult vízszabályozó társulat egészen az 1840-es évekig? Az első, s talán legfőbb ok az lehetett, hogy erről a hatalmas vízvidékről nem állt rendelkezésre szabatos, azonos szempontok szerint elvégzett vízrajzi felvétel. Nem volt ismert a folyó árvízi és átlagos vízhozama, medrének méretei, esésének viszonyai, árvízi kiterjedése, stb. Jóllehet a Tisza egyik igen fontos mellékvizének, a Körösöknek mappációja 1818-ban megindult, magát a Tiszát csak 1834-ben kezdték a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnökei szintezőműszerekkel, mérőláncokkal, szondarudakkal, teodolitokkal és egyéb mérőszerszámokkal a jegyzőkönyvekbe és térképlapokra kiszerkeszteni. A Lányi Sámuel által vezetett munka eredménye közel 4000 térkép- és szelvényrajz, valamint egyéb feljegyzés volt, aminek áttanulmányozása során megdöbbentő kép tárult a Főigazgatóság vezetői elé. Ekkor deA csongrádi és szegedi szelvényben, 1 840. júliusában mért vízsebességek ill. vízhozamok Részlet a Tisza-mappáció anyagából Lányi Sámuel 1 840-ből származó önarcképe, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz rült ki először, hogy a tiszai árvizek az érintett 18 vármegyében 854 települést veszélyeztethetnek és szélsőséges esetben közel 12 000 km2 kerülhet víz alá, miközben az állandóan vízzel borított területek (lápok és mocsarak) nagysága megközelítette az 5000 km2-t. Lányi és mérnökei 1840-ben érték el a Tisza mára- marosi forrásvidékét, s ezzel befejezték a háromszögelési munkákat, valamint a korábbi térképek beillesztését az új háromszögelési rendszerbe. 184l-re Nagy István mérnök elhelyezte az új tiszai vízmércéket, s megkezdhették a vízsebesség- és vízhozamméréseket. Mindezen mérési műveletekkel együtt párhuzamosan folytak a szabályozási munkák tervezési előkészületei Vásárhelyi Pál szakmai irányításával. A munkák fel- gyorsulásában különösen nagy szerepe volt a Tisza 1844. és 1845. évi árvizeinek is.
