Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1827-1828 naplójában is foglalkozik: A Dunát szabályozni kell... a Vaskapunál a sziklák robbantása útján, ugyanakkor pedig magában az országban átvágások útján ... A „mindig borotválatlan” Beszédes kevésbé lett szívesen látott vendég a hajón. Az egyszerű, bárdolatlan modorú mérnök sokszor puszta létével zavarta arisztokrata társait, akik a kis hajó nyújtotta élettérben egyre nehezebben viselték őt el. Érthetők hát Széchenyi gu- nyoros szavai: Beszédes ízig-vérig hydrotechnikus, nem érdekli más, nincs is érzéke semmi más iránt. Útjuk vége felé pedig így írt Wesselényi Miklósnak Zimony- ból: Sok dátumokat (Dunára vonatkozó adatot) szereztem, nem úgy szegény Beszédes, kit Honvágy és mindentől való félelem úgy elgyengített, hogy szin te Zsák gyanánt utazott. A tények azonban erre rácáfolnak, hiszen Beszédes Konstantinápolyban keltezte A Duna világkereskedelmi s mocsárkiszárítási tekintetben c. írását. A mérnök a dunai árvízi szintek mérséklésében nagy jelentőséget tulajdonított az aldunai zuhatagos szakasz szabályozásának. Véleménye azonban, mely szerint az itteni munkák kedvező hatása akár Bécsig is terjedhet, mindenképpen eltúlzott volt. A nagy utazás, mely 1830. október 19-ig tartott, gyakorlati értelemben is gyümölcsöt hozott. Széchenyi meggyőződött arról, hogy a Duna hajózhatóvá tehető, és így a hajózási akadályok eltávolítására az udvarnál híveket szerzett, Milos szerb és Ghika oláh fejedelmekkel baráti kapcsolatot épített ki, ami által megteremtette az 1833-ban megkezdett Al-Duna-szabályo- zásnak legfontosabb politikai és gazdasági feltételeit. A Desdemona bárka modellje a Vízügyi Múzeum gyűjteményéből József főherceg, Magyarország nádora A nádor és a vizek József nádor igen jelentős szerepet játszott a hazai vízimunkák megindításában, erkölcsi és anyagi támogatásában. Önzetlenségének értékét az sem csorbíthatja, hogy maga is jelentős birtokokkal rendelkezett az országban, tehát a vízrendezésekben, malomcsatornák építésében maga is érdekeltnek számított. Pártolta a Beszédes-féle Duna-Tisza-csatorna vállalkozást, s hathatósan támogatta Széchenyi tiszai elképzeléseit. Beszédes József tevékenységéről igen jó véleménnyel volt. Egy beszélgetés során arra a megjegyzésre, hogy a mérnök a tervezett Duna-Tisza-csatorna költségeit messze alábecsüli, a következőket mondta: „Ez nálunk kényszerűség. Ha nekünk Beszédes a Körös-szabályozásnál a valóságnak megfelelő költségvetést ad kezünkre, megijedünk és szó sincs róla, hogy belefogjunk. így megkezdtük habozás nélkül, benne voltunk, kissé zúgolódtunk a felszaporodott költségek miatt, de végrehajtottuk és ma áldjuk őt, hogy belevitt és megtörtént. ” 1 827. április 26. * Mokry Endre (Monostorszeg), vízmérnök, országos középítészeti felügyelő, a délvidéki vízszabályozások szakértője. 1851-ben a Ferenc-csatorna, majd 1854-ben a Béga-csatorna mérnöki hivatalába került, ezután 1873-tól a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumban dolgozott. Jelentős szerepe volt a vízjogi törvény előkészítésében. Az 1888-ban kormánybiztosként irányította a tiszai védekezési munkákat. Ugyanezen évben a dunai osztály vezetőjeként az állami Duna-szabályozás munkáinak legfőbb irányítójavolt. (f Budapest, 1889. január 15.) 1 827. nyara A század legnagyobb árvize vonult le a Dráván. Az áradás a védtöltés felső szakaszán Drávagárdonynál átszakította a töltést, s egyesülve a Mecsekről lezúduló vadvizekkel az egész Dráva-la- pályt elöntötte. Az árvíz végül 18 helység határában közel 3,5 km hosszú töltésszakadást okozott augusztus 28. Beszédes József Körmenden közzétette Rába-szabályozási tervét, amely a korábbi elképzelésekkel ellentétben olyan megoldást szorgalmazott, hogy a Rába árvizeinek elkerülése mellett minél több malmot lehessen megmenteni a lerontástól. 1827. Az országgyűlés/1 Sárvíz folyót szabályozó csatornák és töltések fönntartásáról és javításáról címmel megalkotta a XXXIII. törvénycikket, amellyel elrendelte a Balaton szabályozását is. Megkezdődtek a Labore szabályozási munkái. Br. Vay Ábrahám királyi biztos felügyelete alatt Garany és Szürnyeg között 5,5 km hosszú mesterséges csatornát ástak, amely azonban nem volt elégséges a nagyvizek levezetésére. 1 828. május 1. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság élére az osztrák Joseph Rauchmüller von Ehrenstein lovag került, aki ezt a posztot haláláig, 1839-ig betöltötte. 1828. A Ferenc-csatorna szabadalma lejárt, s az azt korábban üzemeltető részvénytársaság elhanyagolta a csatorna fenntartási munkáit, így a műtárgy néhány évtized múlva feliszapolódott és alkalmatlanná vált a hajózásra.
