Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1805. Megjelent Szeged mérnökének, Vedres Istvánnak A Tiszát a Dunávalöszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatoma ... című gazdaságpolitikai rüpirata a pest-szegedi vonalvezetésű Duna-Tisza csatorna érdekében. Munkájában elismeri, hogy rövidebb úton is össze lehet kötni a két folyót, de megítélése szerint Szeged felett a folyó nem mindig hajózható, s egy ekkora vállakózás eredményességét nem lehet emiatt kockáztatni. Szeged amúgy is nagy kereskedelmi csomópont, amelyet a Maros köt össze az erdélyi és Kárpátokon túl fekvő délkeleti területekkel. Vedres szerint a csatorna hadászati jelentősége mellett szól, hogy az ország közepén áthaladó mű a hadianyagok és élelmiszerek gyors szállítási lehetőségét biztosítja. Ugyanebben az évben Maillard generális és Stanislaus Heppe építészeti főigazgató tanulmányozták a csatorna vonalát. Szerintük a Szolnok-Cegléd vonalon 44 zsilip közbeiktatásával és 500 mázsánál nem nehezebb hajókkal lehetne csak közlekedni. Malomcsatornák és víziutak Magyarország területének a Habsburg Birodalomba illesztésekor, a 18. század folyamán fokozottan került előtérbe az ország folyóinak elsősorban fa- és sószállító utakként történő hasznosítása. A legfőbb gondot a partmenti birtokosok által emelt vízimalmok jelentették, mert ezek lehetetlenné tették nem csak a hajók le- fel mozgását, de a faúsztatást is. A megoldást a malomcsatornák építése jelentette, amelyet a folyóparti birtokosok és malomtulajdonosok együttes érdekeltségével lehetett megvalósítani. Beszédes József, aki - a nádori birtokok jövedelmezőbbé tételének ígéretével 1804-1806 1804. Br. Vay Miklós, a Körösök és a Berettyó szabályozásának királyi biztosa összeállította a vízrendszer szabályozási tervét, amelynek bevezetőjében összefoglalta a területtel kapcsolatos vízrajzi ismereteit. Budán megjelent Benyovszky Imre értekezése a Tisza folyó mederszabályozásáról Tractatus liberior regulationem alveifluvii Tibisci... címmel. 1805. Először szerepel a „Kisbalaton” elnevezés térképen, ahol a bala- tonhídvégi híd és a tőle 3 km-re ÉK-re lévő területet jelölték ezzel a névvel. A Fenékpuszta-Balatonhídvég közötti rész ekkor még a „Nagy Balaton” nevet viselte. Egy 1833-ban készült térkép azonban az említett területet már Kisbalaton néven jelenítette meg. A Kisbalaton vízmélysége egészen 1863-ig 1,5-2 m volt, s a nyílt vízfelülete megközelítette a 15 km2-t. 1805. körül * Petzelt József (Weisskirchen, A.) mérnök, egyetemi tanár. Előbb katonatiszt volt, később az olmützi katonai iskola tanára. A pesti egyetemen 1830-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1841-től ugyanott a gyakorlati mértani tanszék tanáraként az In- stitutum geometricum vezetője volt. 0 vezette be a mérnöki fakultáson a vízsebességmérések és a térképfelvételek gyakorlati foglalkozásait. Előadásai alapján állították össze hallgatói 1846- ban az első magyar nyelvű vízrajzi és vízépítési tankönyvet Víz- moztan címmel. 1848-ban - ezredesi rendfokozattal - a magyar kormány által felállított hadi főtanoda aligazgatója lett. A szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították, és állásától megfosztották, (f Szentendre, 1850. ?) 1806. május 1 5. Rumbach Sebestyén pesti tisztiorvos a Városliget előtti homokos területen - a két évvel korábban feltárt vízre alapítva - vasas gyógyfürdőt létesített. A 18 fürdőszobából, vendégszobából és vendéglőből álló fürdő a maga nemében az első ilyen intézmény volt lösten. 1806. A francia Cuchet és Mostfort Párizsban vízszűrőre kapott szabadalmat. Ezzel a nyilvános helyen felállított készülékkel a Szajna vízéi tisztították, és ivóvízként árusították. Beszédes József terve a Sárvíz, Kapos és Sió rendezésére az árterületek feltüntetésével
