Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1773-1774 1773. A magyarországi rizstermelés fellendülése az olasz Limoni család Omoron (Temes vm.) berendezett 300 holdas rizstelepének üzembeállításával kezdődött. Az elért eredmények hatására az uralkodó erőteljes támogatásban részesítette a rizstermelőket: vízzel elárasztható földeket adományozott és adómentességet biztosított a vállalkozó olasz és magyar családoknak. Gaszner Lőrinc, Bihar vármegye mérnöke a Szeghalom melletti Csökmő határában a Körös-ér csatornázásával mintegy 170 toronyi terület vizét vezette le, ami munkáját a kor legeredményesebb vízi beavatkozásai közé emelte, s így nem véletlenül nyert 1809- ben a királytól magyar nemességet. 1 774. június 6. Mária Terézia kinevezte gr. Károlyi Antal szatmári főispánt a Szamos és az Ecsedi-láp szabályozásának királyi biztosává, aki már a következő esztendőben Mezeö Cyrill mérnök segítségével megkezdte a munkálatok végrehajtását. Királyi biztosi feladatával kapcsolatos későbbi nehézségei miatt Károlyi az 1780-as években lemondott tisztségéről. szeptember 1 2. Mária Terézia királynő br. Orczy Lőrinc altábornagyot, Abaúj vármegye főispánját kinevezte a Felső-Tisza és mellékfolyói (Bodrog, Ung, Latorca. Labore, stb.) szabályozásának királyi biztosává. 1774. Elkészült Kiss József kamarai mérnöknek a pozsonyi Duna-sza- kasz szabályozására vonatkozó terve, amely feltüntette a gátakat, átvágásokat, sarkantyúkat, mederszelvényeket, stb. és a munkákra vonatkozóan részletes költségvetést is tartalmazott. A Helytartótanács rendelettel utasította Tolna vármegyét, hogy a Baja-Báta közötti Duna-szakaszon a legsürgetőbb partbiztosítási munkákat hajtsa végre és viselje annak költségeit is. A vármegye a közerővel végrehajtott munkával egyidőben összeírást tartatott, melynek eredményeképpen kiderült, hogyDunaföldvár és Báta között összesen 217 fokot kell eltölteni, ill. lezárni az adott folyószakasz töltéseinek kiépítéséhez. A vízügyek intézményei a 18. század végén A18. század második felében kezdett kialakulni a vizek dolgával foglalkozó állami intézményrendszer, amely elsősorban a hajózható folyók szabályozásában látta legfőbb feladatát. Ezt a szervezetet egészítették ki a vármegyék műszaki apparátusai, majd később a társulatok hálózata. Tekintettel arra, hogy a vízügyekkel foglalkozó mai hivatali szervezetek lényegében ezekből a kezdeményekből eredeztethetőek, nem árt kicsit részletesebben megismerkedni az egyes típusokkal: 1. Az 1777-ben életre hívott Hajózási Igazgatóság, majd az 1788-ban ennek utódjaként átszervezett Vízi és Építészeti Főigazgatóság állományában dolgozott az a mérnöki testület, amelynek később szinte kizárólagos feladata lett a vízi munkálatok előkészítése és lebonyolítása: a felmérés, a tervek kidolgozása, véleményezése és a kivitelezés végrehajtása, vagy legalábbis annak ellenőrzése, felügyelete. 1815-től, amikor a nagyobb munkákra lehetőség nyílott, akkor ezeket a főigazgatóság a későbbi gyakorlatnak megfelelően az ún. „kirendeltségek” (pl.: Tisza-térképészeti Iroda, vagy az Al-Duna-szabályozási kirendeltség, stb.) révén bonyolította le. 2. Ugyancsak itt kell megemlékezni a magyar királyi kamara, ill. az általa irányított kerületi igazgatóságokról, mint a legnagyobb és legszélesebb munkakörű szervezetről (1791-ben pl. csak a temesi kerület mérnöki kara 25 főt tett ki, ami akkor nagyon komoly létszámot jelentett!). 3. A vármegyék is végeztettek a közgyűlés által jóváhagyott vízi munkákat, amelyeket legtöbbször a vármegyei mérnök irányításával, vagy annak tervei alapján hajtottak végre. A vármegyei munkákat gyakran a kiküldött királyi biztosok koordinálták és vették kézbe. A vármegyei műszaki apparátus (azaz a mérnökök) száma már 1785-ben meghaladta a negyven főt. 4. A 18. század végén (1792-ben) alakult a későbbi társulatok előfutáraként a Ferenc csatornái hajózási társaság, amely jogosultsággal rendelkezett nemcsak a csatorna megépítésével kapcsolatos, hanem az azzal összefüggő egyéb vízi munkák elvégzése és az azokon szerzett haszon felett is. Az Institutum Geometricum II. József egy 1782. évi intézkedése a pesti egyetemet bízta meg a mérnöki ismeretek oktatásával, s ruházta fel az állami mérnöki oklevelek kiadásának jogával. Mivel a királyi leirat pontosan indokolja a mérnöki intézet (Institutum Geometrico et Hydrotechnicum) létrehozásának szükségességét, nem érdektelen belőle Schmidt György (1765-1837 után), a pesti egyetem Mérnöki Intézetének vízépítési professzora egy szakaszt részletesebben idézni:... Mivel általában igen nagy szükség van elsősorban Magyarországon és csatolt tartományaiban földmérő, vízépítő és műszaki tudományokra, ahol... a birtokviszonyok igen zavarosak, ahol szerfölött nagy tájak vannak víz alá merülve és mocsarak alatt hevernek, ahol a malomgátak a legtöbb helyen rosszul vannak megépítve, ahol a közutak elhanyagoltak, nyilvánvalóan szükség van ezen tudomány ok művelésére. .. Természetesen II. József nem holmi tudósok kiképzésére gondolt, hiszen jól ismert az a nézete, mely szerint a birodalomnak nem tudósokra, hanem jó és engedelmes hivatalnokokra van szüksége. Az Európa első egyetemi szintű mérnökképző intézetében végzett hallgatók jelentős részét a Vízi és
