Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
mus munkája. A Hydrographica Hungáriáé c. művét Schuster János a fennmaradt kéziratokból rendezte sajtó alá (1829). Módszere új korszakot nyitott az analitikában és a balneológiában. Összesen 150 ásványvizet vizsgált meg, Schuster ebből 12 teljes vegye- lemzést közöl. Érdeme, hogy felismerte a geológia, a kémia és a balneológia szoros egységét. 10SEPHI MANIS OESTERREICHER Physici Nosocomii Veterobbdíhsis ANALYSES AQUARUM BUDENSIUM, Praemissa Method o Cl. Prof. WINTERL, Q U A S Pro Pißirtationc Inaugurate Medica ad obtincnda Privileg ia Doctor alia, fummosque in medicina honor es Annüewtk INCLYTA FACULTATE MEDICA Celeberrimae ct Priuilegiis Regiis ornaciflimae UNIVERSITATIS BUDENSIS Pl/BLICAK Dl'SQUIlITIONl SXPONIT IN PALATIO Die xvii. Aucusu Anni xdcciuxi. Hora quarta. Invenitur Vetcrobudae apud Authorem, ct Viennac apud Rudolphuni GracfFer Bibliop. Oesterreicher Manes József könyvének címlapja A mérnökképzés kezdete Ami a hazai vízügyeket illeti, az első mérnökök még külföldön végzett, s a legtöbb esetben külföldi származású szakemberek voltak, akik zömmel hadmérnöki tudományuk birtokában végeztek mérnöki feladatokat a királyi kamara számára. A külhoni mérnökök alkalmazása azonban akkor, amikor a vízmunkákkal kapcsolatban mérnökök tucatjait, később százait igényelte a hazai gazdaság - már megoldhatatlan feladat volt. Gondoskodni kellett hát magyarországi képzésről. Mária Terézia uralkodása alatt Szencen a piaristák felügyelete alatt 1763-ban nyílt meg a Collegium Poltíi- co-Oeconomico-Cameralium, amelyben a gyakorlati geometriát, a kereskedelmi számtant és könyvvitelt, valamint a mezőgazdasági ismereteket oktatták (kizárólag német nyelven) az ország legkülönbözőbb területeiről összegyűlt hallgatóságnak. 1767. Böhm Ferenc Mappa stagnum sic dictum Sárvíz... [A Sárvíz nevű mocsár térképe] című térképének összeállításával befejezte a Sárvíz mocsarainak és vízvidékeinek felmérését és közreadta a Sárvíz Várpalota és Cece közötti szabályozásának tervét. B öhm tervének elkészítésekor a „vízfélreszorítás” elvét alkalmazva a lecsapoló csatornával párhuzamosan vezetett másik csatornára telepítette volna az elmocsarasodást okozó malmokat. A terv végrehajtása még abban az évben megkezdődött, de a pénzhiány, az értetlenség (a malombirtokosok ellenállása) miatt többször megszakadt, s 1784-től befejezetlenül maradt. Elképzeléseit közel fél évszázad múltán Beszédes József hajtotta végre a Sárvíz-csatorna és a Malom-csatorna megépítésével. 1758-1763 1758. 1758-1760 között hajtotta végre Maximillien Frémaut flamand hadmérnök a Temes és Béga szabályozását és a környező mocsarak lecsapolását. 1759. június 1 7. Szanyban gyűlést tartottak a Rába-szabályozásban érdekelt megyék képviselői és a fennálló törvények értelmében egymás közt maguk határoztak: árvízvédelmi bizottságot hoztak létre, amely 1762-re elkészíttette a vidék első rendezési tervét. 1761. tavasza A Taskony puszta környéki Mirhó-foknál - az árvizek hátrányát leginkább szenvedő kisújszállásiak szorgalmazására — befejeződött a korábban tönkrement gát újjáépítése. A közerővel emelt közel 1 km-es töltés kilenc esztendeig védte a Nagykunság vidékét a tiszai áradásoktól. 1762^ december 29. Mária Terézia rendeletet adott ki a birodalom valamennyi ásvány- és gyógyvizének nyilvántartásba vételéről. Az uralkodói intézkedést a Helytartótanács 1763. május 20-án megismételte. 1762. Fritsch András Erik kamarai mérnök térképe alapján elkészült a Rába vidék első szabályozási terve. Ebben szó volt a meder kitisztításáról, az elmocsarasodást okozó malmok igazításáról, egyes hidak szabályozásáról, a folyó győri torkolatának kimélyítéséről, s a szerző számba vette a Hanság kiszárításának lehetőségeit is. 1763. szeptember 14. Mária Terézia jóváhagyta gr. Eszterházy Ferenc főkancellár előterjesztését, s ezzel 1764. áprilisában megalakulhatott a Pozsony megyei Szene (Szempc, ma Senec) városában a piaristák Collegium Oeconomicuma, az első hazai műszaki-gazdasági szakiskola, amely elsősorban a kamara és a megyék számára képzett mérnököket. Az intézet létesítését elsősorban az indokolta, hogy a közigazgatás számos alsóbb ágazatában egyre komolyabb gondot okozott olyan szakemberek hiánya, akik a számvitelben, kereskedelmi számtanban, és ugyanakkor a gyakorlati mérnöki tudományokban is járatosak. Az ország útjainak javítása, a folyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása a gyakorlati mértan és mechanika ismerete nélkül nem voltvégrehaj tható. Noha a kísérletnek is szánt úttörő szerepű iskola mindössze 17 évig (1763-1780) állt fenn, az állam e tanintézet létesítésével lépett a műszaki-gazdasági nevelés mind fontosabbá váló útjára. Mérnök és segédje a 1 8. század második felében
