Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1750-1751 1750. A Szamos bal partja mentén a parasztokból szervezett közerővel árvédelmi gátak építéséhez fogtak hozzá Berence és Szamossályí között (ismereteink szerint ezek voltak a legrégebbi Felső-Tisza- völgyi töltések), s ugyancsak töltésépítési munka kezdődött Ti- szabecs és Szatmárcseke között. Itt a földmunkásokat az önként jelentkezőkből verbuválták. Az ősidők óta kialakuló kereskedelmi utak óhatatlanul keresztezték a folyókat, patakokat. Azok a helyek, ahol gázló, vagy egyéb természeti adottság miatt állandóan, vagy az év nagy részében megbízható módon át lehetett jutni a másik partra, a vízfolyások legértékesebb pontjai voltak. Nem véletlen, hogy az évezredek alatt Az átkelésről part között kifeszített kötélbe kapaszkodó komptestet a vízmozgás ereje tolja át a túlpartra. Hasonló elven működött a repülőhíd. Itt egy a folyóba horgonyzott, több száz méter hosszú kötél végén helyezkedett el a komp, amely órainga-szerű mozgást végzett a két part között. A repülőhíd ilyenformán nem igazi híd, hanem tulajdonképpen egy komp volt, amely egy bonyolult csúszó kötélvezető mű és a kormánylapát segítségével hasznosította a vízmozgás erejét. 1750. körül * Sexty András (?) mérnök, térképész, 1785-től Szabolcs vármegye mérnökeként számos folyószakasz felvételezője és szabályozási tervét készítője. Mint megyei mérnök a Hajózási Igazgatóság számára is dolgozott. A GöRöG-KEREKES-féle megyei térképsorozat részére megszerkesztette Szabolcs és Hajdú vármegyék térképét, (f Nyíregyháza, 1827. december 5.) * Hegedűs Nép. János (?) térképész. Mint Sopron vármegye hites földmérője több megyei térképet készített. A GöRöc-KEREKES-fé- le megyei atlaszban is az ő munkája szerepel. Kéziratban maradt fenn a Répce szabályozásáról egy terve, valamint a Hanság mo- csaránakfelvétele. (f ?) * Rózsás Ferenc (?) geometra, a szenei kollégium 1773-ban végzett hallgatója, főleg Veszprém és Tolna vármegyékben térképezett. Számos folyószakaszról, így pl. a Sió, Sárvíz, Kapos, Koppány, Zala vízvidékeiről készített felvételeit őrzik a hazai levéltárak. (f Veszprém, 1800 után) 1751. Szatmár vármegye az országgyűlés elé vitte avízimalmokkal kapcsolatos elmocsarasodások és a vízszabályozások ügyét, amely kérelemhez Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén és Ugocsa vármegyék is csatlakoztak. augusztus 27. Az uralkodó által szentesített dekrétum 14. cikkelye {Az országban a közönségre káros malmok megszüntetéséről) rendelkezett a hajózást akadályozó, valamint az elmocsarasodást okozó malmok, ill. malomgátak lebontásáról. Az említett törvény mindezek mellett a vármegyei hatóságok feladatává tette a folyók tisztogatását is. A dekrétum 20. cikkelye pedig a Vág korábbi védelmi célú elterelésének megszüntetését engedélyezte a vízi munkából kárt szenvedettek részére. A repülőhíd Pozsonynál a 1 9. század elején „Mirhó pertu" Erdődy Lajos tiszaszalóki földesúr, aki egy időben Szolnok vármegye főbírája is volt, a Mirhó-fok hivatalos elzárását 12 strófás versben méltatta. Részlet a versből: Mirhó! Sok. helységet mely régen ostromolsz Habozz, lebegj bízvást, mert íme elromolsz. Szabad folyásodnak akadály vettetik, Dölyfös nyargalásod zablában tétetik. Régen úgy tsaptál ki valamint akartad Föld nép verejtékét iszapban takartad: A földes uraknak törvényeket írtál Mindent le gázoltál mert erővel bírtál. kialakult nagyvárosok jelentős része ilyen helyeken fejlődött ki, s ezek birtoklásáért mindig is nagy küzdelem folyt a történelem során. Az átkelőhelyek birtokosai kompokat, repülőhida- kat, hajóhidakat, kisebb vízfolyásokon már a korai időktől kőhidakat építettek, hogy növeljék forgalmukat. A forgalom ugyanis jövedelmet jelentett, hiszen az átkelőhelyek használatáért fizetni kellett (ahogyan ma is kell a köteles kompokon, átkelőhajókon, stb.). A gázlók a folyóknak olyan szakaszai, ahol a talaj- viszonyok, vagy a hordalék-lerakódás miatt az átlagosnál sekélyebb vízszint alakul ki. Itt kelhettek át biztonsággal - kedvező vízállás mellett! - az egyik partról a másikra az utazók, a vontatóhajók igavonói és a legelőt váltó csordák. A gázlók azonban csak alacsony (esetenként közepes) vízállásnál látták el feladatukat, nem nyújtottak kiszámítható megoldást az átkelésre. A folyóinkon ma is használt köteles komp is ősrégi megoldás: a vízfolyás irányára ferdén beállított, s a két Mirhó! Te mind magad, még neved is elvész Végső vonaglásodraföld, ásó kapa kész... Erdődy Lajos 1785-ből származó versrészletének kézirata 9
