Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
A bős-nagymarosi vízlépcsőről A Duna vízlépcsőkkel történő csatornázásának terve az 1950-es és 1960-as években formálódott. Igazán komoly lökést jelentett a tervek valóra váltásához a transzkontinentális Rajna-Majna-Duna víziút nyugati kiépítésének előrehaladott állapota, valamint az a tény, hogy az ugyancsak kritikus vaskapui szakasz hajózhatóságát a román és jugoszláv kormányzat a Vaskapu Vízlépcső megépítésével és üzembe helyezésével egyszer s mindenkorra megoldotta. így az Északi-tengert a Feketetengerrel összekötő csaknem 3500 kilométeres víziút hajózási szempontból legbizonytalanabb részének, a Rajka-gönyüi gázlós szakasznak rendezése nemzetközi érdekké is vált. A technikai részleteket mellőzve meg kell jegyezni, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer terveit évtizedekig tartó kutatómunka alapján készítették el, s megvalósításával a folyószabályozási (víziközlekedési) és árvízvédelmi problémák megoldása mellett a Duna vízenergiájának kihasználását, a mezőgazdaság- és iparfejlesztés vízigényeit akarták kielégíteni, illetve a tározók térségében az idegenforgalmat fejleszteni. A döntés meghozatala előtt az érintett területek lakosságával nem folytattak beható konzultációkat (ez Tüntetés a hágai ítéletet követő magyar-szlovák megállapodási tervezet ellen Budapesten, 1998. február 28-án egyébként a szocialista rendszerben más kérdésekben sem volt szokásos), így az ott élők nagy többsége csak a döntés megszületése után értesült a nagyberuházásnak az ő sorsát és jövőjét alapvetően befolyásoló hatásairól. A tervek kialakításakor az ökológiai szempontok kevesebbet nyomtak a latban, mint a kivitelezés megkezdésének időpontjában. Ráadásul mindkét érintett ország gazdasága egyre nehezebb feltételek között vergődött, s a nagyberuházás (és járulékos beruházásai) nehezen belátható költségekkel terhelték az a- múgy is deficites költségvetést. A szocialista világrendszer utóbb végzetesnek bizonyuló belső politikai válsága is egyre erősödött, s a meglévő ellenzéki erők - az amúgy apolitikusnak tűnő - környezetvédő mozgalmakat felhasználva támadták a végóráit élő pártállami rendszert. Magyar- országon a vízlépcső melletti vagy elleni fellépés menthetetlenül politikai színezetet kapott, amely nem tette lehetővé a tárgyilagos szakmai vitát. Egy dolog vitathatatlan: a szocializmus rendszere - nemcsak Magyar- országon - elsősorban gazdaságilag bukott meg, s ugyanúgy gazdaságilag bukott meg Magyarországon a vízlépcsőrendszer eredeti elképzelések szerinti kivitelezése is. Cseh(Szlovákia) az általa vállalt munkálatok túlnyomó többségét már elvégezte, amikor a magyar fél a várható ökológiai kockázatokra hivatkozva a munkákat felfüggesztette, majd - tevékenységét a közös beruházás megvalósításában befejezettnek tekintv e - felmondta az államközi egyezményt. A szlovák kormányzat a kialakult helyzetben a Duna víztömegének túlnyomó részét mesterségesen felduzzasztva és saját területére elterelve üzemelteti hősi vízerőművét, hol több, hol pedig kevesebb vizet csorgatva a Duna főmedrébe. A nagymarosi építkezések leállítása és az eredeti állapot visszacsinálása, az osztrák kivitelező cégeknek fizetett kártérítés, valamint a dunakiliti-i duzzasztó beüzemeléséről való lemondás tízmilliárdjai - hogy csak a legsúlyosabb tételeket említsük - az amúgy sem duzzadt magyar államkasszát terhelik. Hogy melyik félnek van (vagy volt) igaza, azt a határ mindkét oldalán a hágai nemzetközi bíróságtól várták kimondani. A bírósági verdikt után is csak az a valószínű, hogy a két fél között mindmáig vitás kérdések rendezését elsősorban a politikai-gazdasági, s csak másodsorban az ökológiai-műszaki megegyezés fogja elősegíteni. 1989-1990 1 989. május A Tisza mellékfolyóin (Hernád, Bodrog, Kraszna, Sebes Körös, Fekete Körös) rendkívüli árvízi helyzet alakult ki, amelynek során egyes helyeken a vízállás - gátszakadás nélkül - meghaladta az addig mért maximumot. október 1 7-20. Az országgyűlés elfogadta az ún. „sarkalatos törvényeket”, s ezzel egy politikai korszak lezárult Magyarország történetében. október 23. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök deklarálja: Magyarország államformája köztársaság. 1989 ősze Szöllösi Nagy Andrást, a VITUKI addigi főigazgatóhelyettesét az UNESCO megbízta a nemzetközi szervezet vízügyi tudományok főosztályának vezetésével. 1990. Az önkormányzatokról szóló LXV. törvény a települési önkormányzatok hatáskörébe utalta a helyi közszolgáltatások közül a csatornázást, s az önkormányzatok kötelező feladatává tette az egészséges ivóvízellátásról való gondoskodást. január 8. ___________________________ Jelen tősen emelkedett számos fogyasztási cikk és szolgáltatás ára. Az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás ára 336 százalékkal nőtt. február 1. ____ A FORRÁS Tanácsi Víz- és Csatornamű Vállalatok Egyesülésének felszámolását követően megalakult a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége. A Szövetség máig legfontosabb feladata a víziközmű szolgáltatók szakmai szempontok alapján történő érdekképviselete, valamint a víziközmű-fogyasztók megbízható minőségű ellátása. A Szövetség elnökévé a Fővárosi Vízművek vezérigazgatóját, Szőke Ferencet választották, a főtitkári feladatokkal dr. Papp Máriát bízták meg. április 13. f Bartsch Lajos (Szeged) mérnök, a délalföldi vízhasznosítási kérdések, az öntözés és halastó-gazdálkodás szakértője. (* Kiskunfélegyháza, 1910. február 18.) március 25. ________ 43 év után ismét többpárti országgyűlési választásokat tartottak Magyarországon.
