Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1970-1971 1970. Az országban tapasztalható közműépítési kapacitás hiánya miatt a Gazdasági Bizottság elfogadta a telepítésre és a gazdasági feltételekre vonatkozó javaslatokat, s ennek megfelelően az EVM négy, az OVH pedig két új közműépítési profilú vállalatot alapított: a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatot (Kaposvár székhellyel), valamint az Északmagyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalatot (Eger székhellyel). 1971. január 1. Az OVH elnökének 5/1971 sz. utasítása alapján megkezdte működését a Dunakanyari Vízművek. A vállalat részben az egyidejűleg megszüntetett Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalatból, részben a Pestmegyei Víz- és Csatornamű Vállalat által átadott üzemekből alakult. Első igazgatója Kiszel János volt. Megkezdte működését a szolnoki, miskolci és debreceni vízügyi igazgatóságok tervezési osztályainak összevonásával, szolnoki székhellyel megalakított Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV). A Vállalat első igazgatója Szalóki József volt. A nagyobb térségek vízellátását és vízgazdálkodását központilag megoldó szervezetek sorában megalakították a szolnoki székhelyű Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatot. A Vállalat első igazgatója Vasadi János volt. február 20. A Karcag melletti Kecskeri tóban, ill. a hozzávezető csatornában befejezték az ÁBKSZ által az előző évben megkezdett kísérleti nagyüzemi robbantásos csatornaépítés munkálatait. április 7. f Frank Miklós (Budapest), az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet fürdőorvosa. Számos tanulmányt írt az ásvány- és gyógyvizek külső és belső használatáról és a balneoterápia belgyógyászati kérdéseiről. (* Budapest, 1895. december 26.) május 7. Az első Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program végrehajtása érdekében az OVH elnöke 9/1971 sz. alatt utasítást adott ki, hogy a Programban meghatározott vízminőségvédelmi irányelvek érvényesüljenek és a vízvédelmi célkitűzések megvalósuljanak. A feladatok koordinálására létrehozták a siófoki székhelyű Balatoni Vízvédelmi Bizottságot, amelynek első elnöke Bélák Sándor egyetemi tanár volt. A Bizottság alakuló ülését június 22-én tartotta Siófokon. Pusztító víz, éltető víz 1970. év tavaszán a Tisza völgyében bekövetkezett súlyos árvízi helyzet a Szamos térségében komoly és különleges feladatok elé állította a vízellátással foglalkozó műszaki, közegészségügyi szakembereket. Az árvíz sújtotta területek településeiből kitelepített és elmenekült lakosság visszatelepítésének egyik alap- feltétele volt az egészséges - a közegészségügyi követelményeknek megfelelő - jó minőségű ivóvíz biztosítása. Az árvíz sújtotta területen összesen 220 fúrt közkút gyors helyreállításával, a víztisztító és vízszállító kocsik folyamatos üzemével a másfél hónapos küzdelem sikerrel zárult. A sokszor emberfeletti teljesítményt követelő vízellátási feladatok eredményes végrehajtásának köszönhető, hogy a területen a nagymértékű szennyeződés ellenére nem volt járványveszély és szórványos fertőző megbetegedés sem fordult elő. Az árvízi pusztítás után visszamaradó szennyeződések komoly közegészségügyi gondot jelentenek A Tisza alsó szakaszán még teljes erővel folyt a védekezés, de a Nyírség árvízjárta területén már készültek - a települések rendezési terveivel együtt - a vízellátás fejlesztésére vonatkozó tervek. A pusztító árvíz következtében ugyanis összesen 5200 új, korszerű lakás építéséről kellett rövid idő alatt gondoskodni. Az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási és Csatornázási Főigazgatóságának szervezése és közvetlen irányítása mellett - a víz- és csatornamű vállalatok országos összefogásával (összesen 35 vállalat és szerv közreműködésével) - fogtak hozzá a fejlesztési program gyors végrehajtásához. Másfél év alatt 22 községben központi vízmű, 23 községben egészséges vizet adó fúrt közkút, valamint Fehérgyarmaton csatornamű épült! Mindez kedvezőbb életkörülményeket teremtett az új lakásba költözők számára, segítette a terület fejlődését és nagymértékben hozzájárult a megyei társulati vízművesítési program felgyorsításához. Ennek eredményeként 1992. évben - Komlódtótfalun - sor kerülhetett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az utolsó községi vízmű ünnepélyes átadására. Az árvíz sújtotta területek vízmű-átadási programja A munkák gyorsütemű végrehajtását jellemzi, hogy 1970. december 31-ig - mindössze öt hónap alatt -14 községben helyezték üzembe az új vízmüvet. Méhteleken 42 nap alatt épült meg a vízmű! A Számos- menti települések vezetékes vízellátását olyan rövid idő alatt és olyan mértékben valósították meg, amire nem volt még példa a hazai vízellátás fejlesztésének történetében. Augusztus 20. Csengersima, október 31. Zsarolya, november 7. Fehérgyarmat, Méhtelek, Jánkmajtis, Kisar, Nagyar, december 10. Nábrád, Kérsemjén, Panyola, Gyűrtelek, Géberjén. A rejtélyes buzgár Magas vízállásnál, amikor a folyó kiterjeszkedésének már csak az árvédelmi töltés áll útjába, a töltésre ható víznyomás következtében egyfajta szivárgás indul meg a földből készült töltésen keresztül. Az áramlás magával sodorja a töltésanyag finom, szemcséit, így előbb- utóbb zavaros víz tör a felszínre, amely hordalékát kráterszerűen rakja le a feltörés körül. Ez a jelenség a