Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
A Miskolc-tapolcai barlangfürdő egy részlete 1 968. március 23-án megnyitotta kapuit a Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő, mely átalakítás miatt hosszabb ideje zárva volt. Az átfolyó napi 20 000 m3 víz lehetőséget nyújtott arra, hogy a fürdő beton burkolatú medencéiben egy turnusban 600-an fürödhessenek valósítását, így az épülő Kiskörei Vízlépcső mellett a többi tiszai duzzasztót (Csongrád, Dombrád és Vásárosnamény), valamint a körösladányi duzzasztó és öntözőrendszer építését. Akik a vízügyi szolgálatra nehezedő politikai nyomást nem ismerték, azoknak később nehéz volt eldönteni, mikor ki, melyik ágazat - a mezőgazdaság, vagy a Önjáró esőztető öntözőberendezés az 1 970-es években vízügy távolodott-e el a realitásoktól. Kétségtelen, hivatalosan az öntözések mindig a két tárca egyeztetett programjaként szerepeltek. A Kiskörei Vízlépcső építése előtt az öntözésfejlesztési tervek - tudományos megalapozottsággal - a MÉM irányításával készültek. A beruházás létesítésének koncepcióját az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is elfogadta, javasolva a beruházási program legfelsőbb szintű jóváhagyását és a beruházások a III. és IV. ötéves tervbe való beiktatását. Az öntözőtelepek fejlesztésének ütemét a MÉM Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Irodán (TMI) dolgozták ki. A felmerülő vízigények kielégítésével kapcsolatos vízügyi fejlesztési tervek pedig az OVH közreműködésével bekerültek a Vízgazdálkodási Kerettervbe. Ha visszatekintünk az 1937. évi öntözési törvény által meghatározott célkitűzésekre, feltűnő, hogy a későbbi öntözésfejlesztés mind felfogásában, mind területi fejlesztésében alapvetően eltért a korábbi elképzelésektől. A korszak politikai döntéseinek hatására létrejött nagyüzemi szocialista mezőgazdasággal kapcsolatos területi fejlesztések megalapozatlanok voltak, számított vízigényükkel sok energiát vontak el más, a lakosságot érintő vízügyi fejlesztésektől. A Kettős-Körösön épült Békési duzzasztó 1 969. április 20-án Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes jelenlétében üzembe helyezték a Kettős-Körösön épült Békési duzzasztót, amely a Körös-völgyi öntözési vízigények kielégítése érdekében a Fekete- és Fehér-Körös természetes vízkészletének mederben történő tározását tette lehetővé. A vasbeton műtárgyat CSECSKEDI Géza vezetésével a VIZITERV mérnökei tervezték 1968 1 968. május 31. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) védnökséget vállalat a Tisza 11. (Kisköre) Vízlépcső építése, az öntözővíz hasznosítása, valamint a táj üdülőkörzetté való fejlesztése felett. Két évvel később, 1970. március 17-én a KISZ és a beruházó, kivitelező, valamint szállító vállalatok szocialista szerződést kötöttek az együttműködés érdekében. A feladat koordinálására a KISZ KB Országos Operatív Bizottságot alakított. augusztus 1. Megalakult a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda (V1Z- DOK), későbbi nevén a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet. Szervezetében működött a Vízügyi Szakkönyvtár, a Magyar Vízügyi Múzeum, az Országos Vízügyi Levéltár, a Vízügyi Továbbképző Központ, valamint a Vízügyi Nyomda. augusztus 1 8. A Vas megyei Borgátán felavatták az ország első hévízművét, ami a létét három község és termelőszövetkezet összefogásának köszönhette. A47 “C-os vizet kezdetben fürdési célra, később hajtatóház és csibenevelő üzemeltetésére hasznosították. november ____ A Magyar Tudományos Akadémia elnökének rendelkezésére - a Fertő-tó különleges adottságainak kutatására és a feltárás hasznosítására - megalakult a „MTA Fertőtáj Bizottság”. december A Mátrai (volt Gagarin) Hőerőmű vízellátására üzembe helyezték a Markazi Víztározót. A 8,5 millió m3 tározott vízből 1 millió m3 öntözési célokat szolgált. 1968. Pécsett megalakult a FORRÁS Tanácsi Víz- és Csatornamű Vállalatok Egyesülése, amely 1990-ig működött. Az Egyesülés Igazgató Tanácsának elnökévé Lengyel Károlyt, a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját, az Egyesülés Irodájának igazgatójává Németh Bertalant, a KEVIÉP korábbi igazgatóját nevezték ki. Minisztériumi engedély birtokában az Egyesülés 1970. április 9-én kezdte meg kibővített tevékenységét. Az alföldi öntözések ebben az évben érintették a legnagyobb területet, 2400 km2-t. Az öntözések két év múlva, a nagy tiszai árvíz következtében 540 km2-re estek vissza.
