Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
Dombvidéki településen épített hordalékfogó gát 1966. decemberében megjelentazOVF46. sz. utasítása a vizek és közcélú vízilétesítmények kezeléséről és a költségek viseléséről. A rendelet a vízügyi igazgatóságok kezelésébe csak az egyes nagyobb vízmosáskötéseket, hordalék-visszatartó gátakat, hordalékfogókat és tartozékaikat adta. A vízmosások kategorizálása olyan kényszerű megfontolásból került az utasításba, hogy a befogadó vízfolyások védelmét szolgálja. A kategorizálás az állami feladatot különválasztotta a helyi érdekeltek fe- ladatától az árvizet még nem ismerő emberek nehezen értették meg, hogy árvízveszélybe kerültek, el kell hagyni otthonukat, ki kell üríteni a községeket. A kezdeti vonakodás után a feladatot tanácsi szervek irányításával a lakosság gyorsan és fegyelmezetten hajtotta végre. A kiömlött víz elszigetelésére a Kutas-főcsatorna jobb oldali töltését használták fel, végül is sikerrel. A szakadás elfogása is bizonyítja, hogy jól szervezett, megfelelő műszaki felkészültségű, a helyi lakosság és katonaság legjobbjaiból összekovácsolódott védelem állt a gáton. A kifejlődött töltésszakadások elfogása jeges ár esetén ritka bravúrnak számít. A töltésszakadás arra is figyelmeztetett, hogy a jeges árvíz ellen sohasem érhető el teljes biztonság, ezért a kitört vizek lokalizálására, az emberi élet és javak mentésére időben és jól kell felkészülni. A kiskunsági főcsatorna zsilipje 1 966. május 1 -én elkészült Tasstól Kunszentmiklósig a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna első 1 4 km-es szakasza, amely 23 km2- en tette lehetővé az öntözéses gazdálkodást A Gellért fürdő fedett medencéje 1 966. július 6-án az Egészségügyi Minisztériumon belül megalakult az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság, s ezzel egységes irányítás alá kerültek a gyógyfürdők, az ország gyógyvizei és klimatikus üdülőhelyei Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 26/1 966-os közös rendelete (az ún. „fürdővízrendelet") nemzetközi tekintetben is először szabályozta a medencés fürdők látogatóinak számát a medence nagyságától és a rendelkezésre álló vízmennyiségtől függően. A későbbiekben a hatóságok (OKI, KÖJÁL) ennek alapján ellenőrizték a fürdők terhelését, és ez képezte alapját az új fürdők tervezésének is 1966-1967 1966. Magyarország az elsők között csatlakozott az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Dekádjában meghirdetett továbbképző programhoz, s ennek keretében a VITUKI megszervezte az első Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot, amelyet 1974-ig kétévente, majd évente tartottak. Az Országos Gyógyfürdő Igazgatóság megkezdte a Fertő-kutatási program keretében a tó környékének balneotechnikai vizsgálatait. Vizsgálódásaikat kiterjesztették Balf fürdőjének kénes vizét adó Mária-, István- és Fekete-forrásokra is. Megjelent az 1866 és 1965 között eltelt száz esztendő alatt fürt 242 hévízkút legfontosabb adatait, valamint a hévízkutatás során elért tudományos és gyakorlati eredményeket tartalmazó Magyarország hévízkútjai című sorozat első kötete. A további kötetek 1971-ben, ill. 1978-ban láttak napvilágot a VITUKI gondozásában. Országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították a Kardoskúti Fehér-tavat és környékét (4,48 km2 területet), amely egyedülálló rezervátuma a közép-európai szikesek szinte valamennyi változatának, a Dínnyés-Kajtori csatorna mellett elterülő Dinnyési Fertőt (5,45 km2), amely a vízivad-védelemben játszik kiemelkedő szerepet, valamint a kipusztulóban lévő alföldi láperdők képét őrző 0,44 km2 kiterjedésű Dabasi Turjánost. A MÉM keretén belül felállították a Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Irodát, amelynek fő feladatává a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei által érintett kilenc megye területén 400 mezőgazdasági üzemben 3 000 km2-en megvalósítandó öntözés üzemi előkészítését, valamint avízgazdálkodási feladatok komplex végrehajtásának biztosítását tették. 1 967. március-április A Tisza völgyében levonuló árvíz a maximumokat megközelítő szinten, de kártétel nélkül vonult le. március 30. Dégen Imre javaslatára megalakult a vízitársulatok országos érdekképviseleti szerve: a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya, majd ezt követően a területi választmányok. 1985. évtől az Országos Választmány önálló jogi személlyé 1992. évtől pedig Országos Szövetséggé alakult.