Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
Ember és természet (Glatz Ferenc)
1264-1386 1264. A győri káptalan levele említést tett a Rába gátjairól. 1 268. január 6. _____________ A zajló Duna jege feltorlódott, és a jeges ár elöntötte a Buda és Pest közötti Margitszigetet (akkori nevén Nyitlak szigetét) az ott lévő apácakolostorral együtt. A Pray-féle Szt. Margit legendában olvasható, hogy: Egy időben Margit asszonynak halála előtt három esztendővel karácsony után lön nagy árvíz úgy, hog)> be- jüve a clastromba az szolgáló leányoknak nagy udvarára... A monda szerint a víz leapadása után Szt. Margit megjósolta az áradás ismétlődését, amely valóban be is következett. 1269. Első alkalommal történt írásos említés egy magyarországi vízimalomról, a veszprémi Korláth- (későbbi Gábriel-) malomról. A (Gépház u. 16. sz. alatti) malom, bár ipari műemlékké nyilvánították, az 1960-as években elpusztult, ma már romjait is alig találni. 1294. Először említették az oklevelek az esztergomi Hévíztó lefolyásán lévő káptalani malmokat, a káptalani fürdőt és a malmok vízrekesztőit. 1300. A fraknói vár levéltárából származó latin nyelvű irat szerint a Fertő-tó ebben az időben keletkezett, s a víz szintjének emelkedése miatt több település lakóinak kellett elköltöznie, többi között a Feketetó, Jakabfalva, Jókút, Kendervölgye, Fertő falvakból. Ez utóbbi adott nevet a tónak is. 1301. IU. András halálával férfi ágon kihalt az Arpád-ház. Még ugyanezen esztendőben 1. Káról i király révén hatalomra kerültek az Anjouk. 1328. Egy oklevélben először fordult elő Hévíz (Heu-wyz) település neve, amely folyó meleg forrásvizet jelentett a régi magyar szóhasználatban. 1386. Luxemburgi Zsigmono került a magyar királyi trónra. Uralkodása alatt 1433-ban német-római császárrá koronázták Rómában Középkori vélekedés az árvízről Rohanó folyóhoz hasonlíthatom életünk sorsát, amely mikor megárad, elönti a mezőket, épületeket dönt össze, fákat tördel, egyik helyről elszakítja a partot, más helyütt lerakja, mindenki menekül előle, mert senki ellene nem szegülhet, snoha így áll a világ, nem lehetetlen, hogy azembereknyugalmas időben ismét a padjaikra építkeznek, erősen bízva abban, hogy ha újra áradni talál, talán másfelé fog elfolyni, valami csatornán, vagy nekizúdulása nem lesz oly féktelen és káros. Macchia velli: A fejedelem. 1513. (Részlet) A budai vár régi vízvezetékei A középkori vízművek másik típusa szivattyúk segítségével emelte a csőhálózatba, vagy a legtöbb esetben egy központi kútba a vizet. Ennek a műszaki megoldásnak klasszikus hazai példája lehetett a budai vár vízmüve. A budai várhegyen az 1240-1242-es esztendőkben lezajlott tatárjárást követően kezdtek hozzá a királyi székhely kővárának építéséhez. A hegy alacsonyabban fekvő északi részének barlangkútjai sokáig kielégítették a vár lakosságát, de amikor a századokon át tartó folyamatos építkezések során I. Lajos király és utódai palotájuk helyét a hegy déli, vízhiányos magaslatán jelölték ki, annak vízellátásáról is gondoskodni kellett. A Margitsziget a középkorban