Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1952 1 952. január 1. A földművelésügyi miniszter utasítása alapján - a haltenyésztés, a természetes vízi halászat és a vizek tisztántartásának tudományos vizsgálata, valamint a limnológia kísérleti művelésére - Ráckeve székhellyel megkezdte működését a Haltenyésztési Kutató Intézet. január 8. Életbelépett a 2/1952. MT sz. rendelet, amely szabályozta a víz- használat, a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás kérdéseit. február 23. A Minisztertanács határozatot fogadott el az Országos Vízgazdálkodási Tanács működéséről, feladatköréről. március 10. A középfokú szakemberképzés kiterjesztése érdekében vízmesterképző szakiskolák nyíltak Békásmegyeren, Csepelen és Szolnokon. április 18. A kormány 2.037/11./1952. sz. határozata - Vas Zoltánnak, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével - létrehozta a „Tiszántúl Természetátalakító Tervbizottság”-át. június 10. A Minisztertanács 2049/16/1952. számú határozatának alapján a volt Vízrajzi Intézetet - a KPM felügyelete alatt - kibővített feladatkörrel, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetté (VITU- KI) szervezték át. A VITUK1 első igazgatójává Ihrig Dénest nevezték ki. A V1TUKI létrehozásával megindult az ország felszíni, valamint felszín alatti vízkészleteinek mennyiségi és minőségi feltárása. 1952. AV1TUK1 kiadásában megkezdődött a Magyarország Hidrológia Atlasza című sorozat megjelentetése. (Az atlasz három fő fejezetre tagolódott: I. Folyóink vízgyűjtője, II. Hidrometeorológiai adatok, III. Vízjárási adatok.) A balatoni halászat történetében ebben az esztendőben 1963 tonnás fogási csúcsot értek el. Az Országos Természetvédelmi Tanács 392. számú határozatával a Tihanyi-félszigetet az ország első tájvédelmi körzetévé nyilvánította. A Dunaújvárosi Papírgyár szennyvíztisztítójának szerelése Az 1950-es évek iparosításával párhuzamosan növekedett a szennyvíztisztítás jelentősége; az első nagyobb szennyvíztisztító telepet az 1951-ben létesült Várpalotai Víz- és Csatornamű Vállalat építette Vízerőhasznosítás A vízerőhasznosítás a századforduló óta világszerte rohamosan fejlődik és a vízienergia ma már figyelemre méltó helyet tölt he a villamos energia gazdálkodásban. A vízminta napsugárzás által körforgásban tartott energiahordozó folyamatosan megújuló potenciális energiakészletet ad: a vízienergia kihasználásával tehát magát az enetgiahordozót nem fogyasztjuk. Ez a vízerőhasznosítás fejlődésének egyik legfontosabb tényezője. A hazai vízerőhasznosítás lehetőségeinek megítélése tekintetében a kisesésű folyók kihasználásában elért eredmények a mértékadók. A kisesésű, de bővizű folyók- nak. hasznosításában a Kaplan-féle turbina megjelenése jelentette a döntő fordulatot. Ehhezjárultak még azok a jelentékeny eredmények, amelyeket az utóbbi évtizedek alatt értek el a folyami duzzasztóművek alapozásában és a mozgó gátrendszerek, szerkezetének kialakításában. Mosonyi Emil professzor, a vízerőhasznosítás nemzetközi hírű szakértője, számos nagy műtárgy tervezője Noha a tudományos módszerek és a technikai eszközök rendelkezésre álltak, a hazai vízerőkészlet hasznosítása terén eddig vajmi kevés történt. De így áll a helyzet még a Közép-Duna-medencének számos határterületén is, ahol számos vízienergiában eléggé gazdagfolyószakasznak, a kihasználása mindmáig elmaradt. Ezért hangsúlyozottan kell rámutatnom a víz- erőhasznosítás népgazdasági jelentőségére. Minden kilowattóra hidraulikusan termelt energiával 1 kg jó minőségű vagy mintegy 1,5-2,0 kg gyenge minőségű szenet takarítanak, meg. De más előnyei is vannak, a vízerőművek létesítésének. Egy nagy teljesítményű vízerőmű többezer bányász munkáját helyettesíti és ezért a szocialista gazdálkodásban a vízerőhasznosítás fejlesztése különösképpen előtérbe keml. A hazai kisesésű folyók hasznosítását komplex módon, azaz a többi vízhasznosítási érdek., az öntözés, a hajózás és a vízellátás igényeinek egyidejű kielégítésével kell megoldani. Részlet Mosonyi Emil Vízerőhasznosítás c. könyvéből, 1952.
