Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
1938-1939 1 938. november 2. Az első bécsi döntés Magyarországnak ítélte a Felvidék 11927 km-’-es déli sávját, amelybe Kárpátalja egy része is beletartozott. november 4. A belügyminiszter engedélye alapján ahajdúszoboszlói I. és II. sz. kút vize gyógy- és ásványvíz minősítést kapott. Ennek birtokában létesült a következő évben a város palackozó üzeme, amely a bitumentől megtisztított, kellemes ízű, kristálytiszta vizet szénsavval telítve „Hajdúvíz” néven forgalmazta. A szénsav nélküli „Hajdúszoboszlói Gyógyvíz”-ct a gyógyszertárak árusították. Az itteni fejlesztéseknek köszönhetően a már meglévő fürdőlétesítmények mellett megépült az 50x25 m-es hullámmedence is. 1938. A Romániához csatolt Fekete-Körösi Társulat a folyó jobb parti töltéseit 1 méterrel megemelte, és a Felfogó-csatoma felé eső töltésein is elvégezte a szükséges munkálatokat. 1938 vége Megkezdődött a budapesti Arpád-híd építése, s ahhoz a Margitszigetet északi irányban 130 méterrel meg kellett hosszabbítani. A híd vasszerkezetének építése 1940-ben indult meg. A műemlékvédelmi szervezet Veszprémben helyreállíttatta a vár vízellátását biztosító, a 13. században létesített, de azóta elapadt 26 m mély Várkutat (vagy másik nevén a Sárkány-kutat). Megkezdődött a Hernád legalsó szakaszának vízenergiáját hasznosító Kesznyéteni Vízerőmű építése. A Sabathiel Richárd műegyetemi tanár által tervezett üzemvízcsatornás vízerőmű létesítésének elsőrendű célja az észak-magyarországi villamosenergia növelése, egyrészt az építést kezdeményező Diósgyőri Vas- és Acélgyár, másrészt az Országos Öntözésügyi Hivatal által tervezett öntözőberendezések energiaigényének kielégítésére. Az építkezést 1943-ban fejezték be. 1 939. január 1 8. f Korbuly Mihály (Budapest) vegyészmérnök, a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás megalapítója és évtizedeken keresztül igazgatója, a hazai élelmiszeripari szennyvizek kutatásának egyik úttörője. (* Tótbánhegyes, 1868. július 9.) A kertgazdálkodás fellendülésével terjedt el a permetező öntözés Hármas Öntözési Bizottság Befejezte működését a Földmívelésügyi Minisztérium keretén belül 1932-ben megalakított Hármas Öntözési Bizottság, amely az ország különböző területein létrehozott öntözőtelepeket vizsgálta gazdaságosság, a geológiai tényezők és az öntözővíz felhasználása szempontjából. A bizottság feloszlatását az időközben (1937) felállított Országos Öntözésügyi Hivatalnak a fentieket is magában foglaló feladatköre indokolta. Fővárosi csatornakarbantartó csoport A budapesti közgyűlés 1 938-ban megtárgyalta és elfogadta a polgármester előterjesztését egy 6 évre szóló 24 millió pengős csatornafejlesztési programról. Az előterjesztés összefoglalta mindazokat a javaslatokat, melyeket a szakemberek a csatornázás gondjainak megoldására az I. világháború óta felvetettek. A program megvalósítását azonban az újabb háború csaknem teljesen meggátolta. Az 1938-as terv átdolgozásához és az új koncepció kialakításához csak 1957-ben kezdett hozzá a főváros vezetősége. A pénznek nincs szaga! Illemhelyek a fővárosban Az első nyilvános illemhelyet Budapesten 1870-ben a mai Deák Ferenc téren állították fel. A fedetlen, kör alakú öntöttvas építményt egyidejűleg hatan használhatták. Ezt követően jó ideig nem épült hasonló közvécé. A Nagykörút megnyitásakor a Fővárosi Közmunkatanács néhány Párizsból vásárolt öntöttvas vizeldét helyezett el. Emellett egyes parkokban is voltak nyilvános illemhelyek. Mindez persze kevés volt egy ekkora forgalmú város számára, ezért a főváros minden házmestert kötelezett arra, hogy bárki kívánságára adják ki a ház közös illemhelyének kulcsát. A „szorító helyzetből” igazi kiutat a Beetz Vilmos vállalkozó cég ajánlatának elfogadása jelentette 1895- ben. Az általuk forgalmazott illemhelyek világszabadalmat élveztek „Olajjal szagtalanított vizelde” néven. A velük kötött szerződés értelmében a cég 25 illemhelyet ingyen felépített, amelyek 30 év elteltével a Főváros tulajdonába mentek át. Cserében a vállalkozó ez idő alatt üzemeltette építményeit, és szedte a használati díjat a rászorulóktól. A Beetz-cég ezt követően újabb Egy illemhely a pesti Károlyi-kertben
