Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A két világháború között
1925 1 925. szeptember 5. * P. Károlyi Zsigmond (Csanytelek) technikatörténész, a Magyar Vízügyi Múzeum egyik alapító tagja, a Vízüg)’i Történeti Füzetek kiadványsorozat szerkesztője. Műveiben a hazai vízmunkák történetét a társadalmi-gazdasági igényekkel összefüggésében vizsgálta, (t Budapest, 1989- március 26.) szeptember 24. * Kovács György (Budapest) hidrológus, akadémikus, 1951-től a vízügyi tervezési munkák egyik irányítója, a vízügyi főigazgatóság vezető munkatársa, 1970-től a VITUK1 igazgatóhelyettese, majd 1980-1985 között főigazgatója. Műtárgytervezéssel kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai, valamint talajmechanikai és mérnök- geológiai kérdésekkel foglalkozott. Számos nemzetközi szakmai szervezet választotta meg vezetőjének. ((-Budapest, 1988.április 21.) október 26. Hajdúszoboszlón, Faller Gusztáv főmérnök vezetésével befejeződött az I. sz. hévízkút létesítése, amelyből percenként 1600 liter 73 °C-os vizet, valamint napi 7300 m3 gázt termelt. A kút körül az első fürdőt a város 1927-ben építette, s ezzel kezdetét vette a hajdúszoboszlói gyógy-idegenforgalom első fejlődési korszaka. december 22-26. A Fehér Körösnek a romániai Kisjenőnél történt gátszakadásai, valamint a Fekete Körös töltésszakadása és a Sebes Körös jeges áradása komoly árvizeket okoztak. A szakadások nyomán közei 200 millió m3 víz öntötte el a Köröszug vidékének több, mint 200 tanyáját. A víz alá került magyarországi terület nagysága meghaladta a 100 kmz-t. Az ár visszavezetése csak január 7-ikén indult meg. A bekövetkező súlyos anyagi károk a magyar és a román felet az árvédelem terén szükséges nemzetközi együttműködés fokozására késztették. 1925. A Középtiszai Ármentesítő Társulat területén, Zsilén megépült az első benzinmotorral hajtott belvízi szivattyútelep. Egerben az 1856-ban épített és elavultsága miatt lebontott szabadtéri uszoda helyén - az országban elsőként - 50 méteres versenyuszoda épült. A csepeli kikötő vámházának tervrajza Ünnepélyes külsőségek között 1925-ben átadták a forgalomnak a csepeli szabadkikötőt, azaz az olajkikötőt és a hozzá kapcsolódó kikötői pályaudvart. Ezzel az 1910-ben a Soroksári Duna-ág Rendezési Munkálatainak kirendeltsége által végzett kikötő-építési program első üteme fejeződött be Az „Átokcsatorna" és ami az elnevezés mögött van A pest-megyei mocsarak vizének levezetésére irányuló munkát az arra alakult Pestmegyei Dunavölgyi Lecsapoló- és Öntöző Társulat még a háború kitörése előtt, 1912-ben kezdte meg. A nagy lendülettel indult vízrendezés a háború miatt lelassult, s 1918-ig mindössze 32 km-nyi csatorna készült el. Már úgy látszott, minden befektetett kölcsön veszendőbe megy, mikor az ország- gyűlés 1922-ben, a XXV. törvény alapján 26,5 millió korona kölcsönt adott a vízrendezés befejezésére. Azonban a rohamos infláció következtében a pénz elértéktelenedett, s mindössze 8 km csatorna kikotrására futotta a „súlyos” milliókból. Az ország pénzügyi stabilizációját követően (1925.) a törvényhozás újabb, 7 millió pengős kölcsönnel sietett a társulat segítségére, de ezt már csak azzal a feltétellel adták, hogy a törlesztést a belvízrendezés befejezését követően haladéktalanul meg kell kezdeni. A végrehajtott munkák azonban nem mindenhol váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A lecsapolt területek nagy része csak közepes minőségű volt, a régi mocsaras, zsombékos részeket csak sok munkával, évek múlva tudták művelhetővé tenni, a szikes laposok pedig még annyi termést sem hoztak, mint addig. A A Dunavölgyi Főcsatorna Nemesnádudvarnál
