Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1894-1895 A több mint száz éves bátai belvízi szivattyútelep A jogi helyzet rendezése mellett fennmaradtak a belvizekkel kapcsolatos műszaki problémák. Minden megoldást eleve behatárolt az a tény, hogy a birtokosok kevés pénzzel rendelkeztek a feladat végrehajtására, így a költséges műszaki tervek eleve kudarcra voltak ítélve a társulati közgyűléseken. Hiába igyekezett az illetékes kultúrmérnöki hivatal a társulatokat rászorítani a normális csapadékra tervezett műtárgyak (levezető csatornarendszer, átereszek, bujtatok, elzáró-zsilipek, stb.) elkészíttetésére, a legtöbbször meg kellett elégednie azzal, hogy a csatornákat általában kisebb méretekkel építették meg. A vízlevezető csatornáknak a befogadó vízfolyásnál lévő betorkolásához a töltésekben zsilipeket építettek ki. Az építés azonban szilárd altalaj hiányában rendszerint igen nagy nehézséggel járt. Számos esetben - főként a kezdeti időszakban - a zsilipek bedőltek, nagyobb részük pedig megrepedezett. A bekövetkezett katasztrófák hatására elterjedtek a vasbeton csőzsilipek és átereszek. Amikor azonban a befogadó vízfolyás szintje magasabb volt a belvízcsatornában jelentkező vízszintnél, az egyszerű gravitációs beeresztés helyett szivaty- tyútelepekkel kellett megoldani a vizek átemelését. Egy gőzüzemű szivattyútelepet létesíteni, különösen az 1880-90-es években egy kevéssé tehetős társulat számára meglehetősen költséges volt, ráadásul az alkalmazott gépek hatásfoka sem volt kielégítő. (Az első gőzüzemű belvízi szivattyútelepet a Szolnok megyei Sajfoki-csatornán 1878-ban megépítő társulat is csődbe jutott vállalkozásával!) Ennek ellenére a szivattyús megoldás a századfordulót követően egyre inkább elterjedt a társulatoknál. Igaz a technikai fejlődés addigra jóval nagyobb hatásfokú berendezések üzembeállítását tette lehetővé, amelyeknek egyszersmind az üzemeltetési költségeik is kisebbek voltak. A belvízlevezetés gondolata ezidőtájt már annyira átment a birtokosság köztudatába, hogy a szivattyútelepek felállításának és szaporításának érdekében nem kellett nagyobb állami nyomást gyakorolni a társulatokra. A tutaj évszázadokon át a személy- és áruszállítás egyik leggyakoribb eszköze volt 1894-ben a tiszai kolerajárvány miatt hónapokig tiltották a tutajozást, még a mellékfolyókon is Az első „napi vízjárási térkép" 1895. január 6-án az Országos Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztálya megkezdte A jelentékenyebb folyóink vízjárásának átnézete c. térkép napi kiadását, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal - máig megjelenik Napi vízjárási térkép címmel. A sokszorosított térképet első alkalommal az 1892. évi árvíz ideje alatt jelentette meg naponta a vízrajzi szolgálat. A térkép fontosságát és hasznosságát az a tény is bizonyította, hogy 1920-ban az antant Szövetségközi Ellenőrző Bizottsága gondoskodott arról, hogy a területi változások ellenére zavartalanul megjelenhessen. 1894. Az Országos Halászati Felügyelőség mérnökei Corchus Béla tervei alapján megépítették az első korszerű, 0,75 km2 kiterjedésű halastavat a Tolna megyei Simontornyán. Szolnokon a Kossuth téren megfúrták az első artézi kutat (282 m mélyről, 22,5 °C-os vízzel), melyet 1895-ben követettaVásártéri, 1896-ban a kórházi, 1901-ben a Nemzeti Szálló udvarán, valamint a Kárász-féle fűrésztelepen tűrt artézi kút. Megjelent a Balneológiái Értesítő első száma. Péch József tervei alapján a Sárvári Cukorgyárnak vízmüvet építettek. A szükséges vizet a Rábából emelték ki és tisztítás után (derítés, szűrés) visszavezették. Befejeződött a Zala szabályozása és árterének lecsapolása. Ez a munka egyébként már 1835-ben megindult, de különböző nehézségek miatt többször évekre elakadt. Befejeződött a Hármas-Körös tíz évvel korábban megkezdett átfogó szabályozása. A folyó eredeti hossza 235,5 km volt, amit 38 db átv ágással (a levágott kanyarulatok ma holtágak) közel a harmadára (93,2 km-re) csökkentették. 1895. április 1 7. A Főváros Törvényhatósági Közgyűlésének határozata alapján megkezdték a káposztásmegyeri vízmű harmadik szakaszának megépítését, mely naponta 60 000 m3 vízhez jutatta a fővárost. július 4. Gr. Károlyi Tibor, társulati elnök ünnepélyes kapavágásával megkezdődtek a Kraszna csatorna Nagyecsed-Mérk-Vállaj építési szakaszán az Ecsedi-láp lecsapolási munkálatai. augusztus 1. A Rába szabályozásával összefüggő Hanság-csatorna építése 2,34 millió m3-t megmozgató földmunka elvégzésével befejeződött. december 31. A Dömsöd-pataji Dunavédgát Társulat töltésén befejeződött a töltésmagasítás, melynek során 3,1 millió m3 földet mozgattak meg.
