Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1891-1892 1891. Megalakult a Siófoki Balatonfürdő Részvénytársaság, amely megvásárolta a veszprémi káptalantól a tónak a vasútállomásig terjedő partrészét, hogy azt a kb. 0,35 km2-es területet a strandolni vágyók érdekében feltöltse. A strandfürdőt 1893. június 18- án nyitották meg a közönség előtt. A vízrajzi szolgálat elvégezte a Tisza zátonyairól 74 helyen vett minta alapján a folyami mederanyag kőzettani és szemcsenagyság szerinti elemzését. 1 892. január 4. * Sümeghy József (Csabrendek) geológus. Részt vett vízügyi létesítmények földtani előkészítő munkálataiban (tiszalöki vízlépcső, a Duna-Tisza csatorna, a békésszentandrási zsilip és duzzasztógát). Az 1930-as évektől egyik fő munkaterülete az öntözés fejlesztése volt. Elsőként vizsgálta az Alföld geotermikus viszonyait. (f Budapest, 1955. november 11.) február 23. * Faller Gusztáv (Hegybánya), bányamérnök, a hazai szén- hidrogén kutatás, valamint a mélyfúrási technika kimagasló képviselője, a hajdúszoboszlói, parádi, mezőkövesdi és más hévízfeltárások közvetlen irányítója, (t Vác, 1968. július 22.) március 1. Az Európában másodikként megalakult Országos Vízjelző Szolgálat megkezdte az árhullámok várható magasságának és időpontjának előrejelzését. Az észlelők naponta 112 táviratot küldtek szét, ez a szám árvíz idején 401-re emelkedett. Az adatok összesítése után a vízrajzi szolgálat 33 helyre küldte meg a várható vízállások értékeit. március Budapesten megjelent Péch József Gátvédelem című munkája, amely az első gyakorlati kézikönyv volt mindazok számára, akik az árvédekezésben műszaki irányítói feladatokat láttak el. június 1 7. Avízrajzi szolgálat megjelentette első vízjárási térképét, amely az előző napi adatok alapján adott számot a vízállásokról, a csapadékviszonyokról és a főbb folyók áradásáról, vagy apadásáról. A vízügyi szolgálat közegészségügyi feladatai A települések vízellátásáról szólva figyelmet kell szentelni a közegészségügyi mérnöki szolgálatnak is. Az 1885-ben elfogadott vízjogi törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó miniszteri rendelet az FM keretében működő Kultúrmérnöki Hivatalt jelölte ki az ivóvízellátás ügyeivel foglalkozó engedélyezési hatóság szakértőjének. így a hivatalban dolgozó mérnökök el kellett sajátítsák a tervezéssel és építéssel járó szakismereteket. A vízmű építésében érdekelt városok és települések ezt követően többnyire a kultúrmérnöki hivatalokat kérték fel a tervezésre, mert az általuk készített tervek biztosan megfeleltek a törvényi előírásnak. A vízellátás, a víziközmű-építkezések számának növekedése a Kultúrmérnöki Hivatalban a közegészségügyi mérnöki szolgálat rohamos fejődéséhez járult hozzá. Az 1910-es években e testület a Belügyminisztérium kötelékébe került át. Ettől kezdődően Barcza Károly, a közegészségügyi mérnöki szolgálat első vezetője olyan munkamegosztás alakult ki a mérnöki hivatalok között, hogy a nagyobb városok vízmüveinek tervezésével a közegészségügyiek foglalkoztak, míg a községi vízellátó rendszerek tervezése a kultúrmérnökök tevékenységi körébe tartozott. A balatoni vízi közművek fejlődésének kezdetei A Balaton a 19. század végére egyértelműen az üdülés és kikapcsolódás fő hazai célpontjává vált. Néhány évtized alatt villasorok nőttek ki a part menti településeken, s gombamód szaporodtak a tehetősebb polgárok alapította üdülőhelyek. Jóllehet országos méretekben is csak elvétve volt megoldott a nagyobb városok vezetékes vízellátása, az új üdülőtulajdonosok egyre inkább igényelték a vezetékes víz kínálta komfortot. így azután nem véletlen, hogy az 1880-as évekKülönféle vízszerzési módok egy szivattyúgyár katalógusából
