Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1890 1 890. január 1. A miniszter 7207. sz. rendelete alapján megkezdte működését a Földmívelésügyi Minisztérium V. főosztálya keretében működő Országos Kultúrmérnöki Hivatal alosztályaként a közegészségügyi mérnöki szolgálat, Barcza Károly főmérnök vezetésével. Az új szervezet fő feladatát a községek és városok vízvezetéki és csatornázási ügyeinek egységes szempontok szerinti műszaki elbírálása, szükség esetén a tervek elkészítése jelentette. Létrehozásával a hazai települések vízellátásának és csatornázásának ügye jelentős fejlődésnek indult. január 26. * Varga Lajos (Désakna) zoológus, egyetemi tanár, akadémikus. Külföldön is elismert kutatója volt a vizek és talajok kerekes férgeinek és egyéb alacsonyrendű állati lényeinek. Úttörő munkát végzett a Balaton és a Fertő-tó mikroszkopikus állatvilágának megismertetésében. (f Sopron, 1963. május 10.) március 25. A Kultúrmérnöki jelentések évkönyv folytatásaként, Bogdánfy Ödön szerkesztésében megjelent a Vízügyi Közlemények című periodika, amely a vízügyi szolgálat szakfolyóirataként 1911-től kéthavonta látott napvilágot. 1 890. tavasza A vízrajzi szolgálat a Péch-féle módszerrel megkezdte a várható vízállások előrejelzést. Kísérletképpen 9 tiszai főállomásra összesen 383 előrejelzést számítottak ki. A hazai szakemberek ezzel a Duna egész vízgyűjtőjében először készítettek tudományos alapon vízállás előrejelzéseket. A fenti munkákkal párhuzamosan első alkalommal vizsgálták a Tisza mederanyagának összetételét. május 1. Az előző évi rossz termés miatt az ország legnagyobb gabonatermő alföldi megyéiben is ínség uralkodott, amely az agrárszocialista mozgalmak megerősödéséhez vezetett. Orosházán, Békéscsabán és Battonyán a tüntető parasztokkal szemben a csendőrség fegyvert használt. május 22. Az Al-Duna szabályozási munkák elvégzésére a Kereskedelemügyi Minisztérium magyar és német vállalatokból alakított Aldunai Vaskapuszabályozási Vállalattal állapodott meg. A vállalat igazgatója Hugo Luther braunschweigi gyáros, a kivitelezés irányítója pedig Rurcsics György főmérnök volt. A Sió-zsilip építéseinek története A Balaton, mint idegenforgalmi célpont és üdülőhely a 19. század második felében kezdett népszerűvé válni. Megközelítésében sokat segített a Déli Vaspálya Társaság által létesített dél-balatoni fővonal, amely a gazdag fővárosi polgároknak és arisztokratáknak lehetővé tette, hogy egyre több üdülőhely alapításában és kiépítésben vállaljanak kezdeményező szerepet. A tó vízállásainak nemegyszer méteres változásai azonASión 1891-ben épült második zsilip fényképe A H EKLER Károly által tervezett betonzsilip építési munkáit 1 891. július 14-én kezdték el, és 1892. november 22-én végezték el műszaki felülvizsgálatát. A Balaton vizszint-szabályozásában kulcsszerepet játszó műtárgy az 1 863-ban épített korábbi zsiliphez képest 165 méterrel közelebb került a Balatonhoz ban bizonytalanná tették a part menti építkezéseket, s az ezzel együtt járó töltésrombolások szinte állandó gondot okoztak a vasúttársaságnak is. A Balaton vízforgalmába való emberi beavatkozás elkerülhetetlenné vált. A kérdés az volt, milyen módon lehet a tó vízfölöslegét levezetni, s vízhiány esetén szabályozni az elfolyást? A feladat megoldása érdekében 1863-ban fazsilipet építettek, s a vizet levezető Sió medrét pedig kitisztították, helyenként megnagyobbították. Az idők során kiderült, hogy mindez nem elég. Az elavult fazsilipet 1891-ben egy nagyobb áteresztőképességű (max. 50 mVsec) betonzsilippel váltották fel, de ekkor meg a Sió medre vált alkalmatlanná a megnövekedett víztömeg zavartalan átengedésére, mivel levezető-képessége nem haladta meg a 24 m3/sec-ot. Az új mederméretek tervezésekor tekintettel kellett lenni arra is, hogy Simontornya előtt a Sióba ömlő Kapos nagyvizei is el vezethetők legyenek. A Siót környező területek belvizeinek biztonságos levezetése ugyanakkor azt is meghatározta, hogy 50 m3/sec Sióvízhozam esetén a legnagyobb víz szintje a parti területek szintje alatt legalább 0,8 m mélyben maradjon. A két exkavátorral elkezdett munkát az első világháború félbeszakította, s az öt évre tervezett mederbővítés csak 1934-re készült el. Időközben a Balatonon fellendülő hajózás újabb igényeket támasztott a siófoki zsilippel és magával a Sióval kapcsolatban is. A Dunával való vízi összeköttetést befolyásos gazdasági körök szorgalmazták. Immár nemcsak a tó vizének időnkénti eresztéséről. hanem egy hajócsatorna kiépítéséről volt szó. 1941-ben megkezdték egy hajózsilip építési munkáit, s ezzel párhuzamosan mélyítették a Sió medrét. Ezúttal a második világháború odázta el a munkák befejezését, s ennek következtében az új torkolati művet és a bővített Sió-csatornát csak 1947-ben adták át a forgalomnak. A Sió-csatorna bővítése 1 91 0-1 920 között A fényképet KaáLI Nagy Dezső, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének vezetője készítette
