Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1874-1875 1874. április 23. Az országgyűlés elfogadtad belvizek levezetése körüli eljárásról szóló XI. tc.-et. A törvény alapelvül rögzítette, hogy önhatalmúlag más kárára avizeket tilos elvezetni, ugyanakkor lehetőséget nyújtott mindenkinek arra, hogy hatósági engedély birtokában - mások kárának megtérítése mellett - levezethesse birtokáról a vizet. július vége A pesti műegyetem végzős hallgatója, Kwsswjenö Műegyetem c. röpiratában hívta fel a figyelmet az egyetem elmaradott oktatási rendszerére és javasolta egy önálló vízügyi tanszék felállítását. 1874. New Yorkban megjelent Rév) Gyula Hydraulics of great rivers. The Parana, the Uruguay, and the La Plata estuary /A nagy folyók hidraulikája. A Parana, az Uruguay és a La Plata torkolatai című alap vető munká ja. A várható vízállások előrejelzésének terén úttörő munkát végzett Eugéne Belgrand francia mérnök, aki eljárást dolgozott ki arra. hogy a folyófelső szakaszán észlelt vízállásokból következtetni lehessen egy adott alsóbb helyen és időpontban a vízállás magasságára. Fodor József professzor a pesti tudományegyetem orvosi rendészet tanszékén megindította a közegészségügyi vízvizsgálatokat. Világviszonylatban ez volt az első közegészségügyi intézetként is működő egyetemi tanszék. A Zalavíz Szabályozó Társulat újraalakult, s bevonta a társulatba a balatonhídvégi és a balatonmagyaródi birtokosokat. A társulat 1894-ig elvégeztette a szabályozást Balatonhídvégtől felfelé Kehi- dakustányig, és lefelé a Kis-Balatonon keresztül egészen a Fené- ki-hídig. 1875. március 24. A magyar parlament elfogadta a földadó szabályozásáról szóló VII. törvényt. A jogszabály a földbirtokok arányos megadóztatása érdekében elrendelte az általános földadókataszter elkészítését. A kataszteri felmérések bizonyító erejű műszaki adatokra épülve alapot szolgáltattak az ármentesítő társulatok számára az ártéri járulék egyértelmű kivetésére. A törvény kimondta az ár- és belvízvédelmi művek, csatornák adómentességét is. Pest csatornázása Pest gyorsan fejlődő városának közegészségügyi viszonyai nem tudták követni a lakosság gyors szaporodását és gyarapodását, s ez a helyzet a következő évtizedekben Pest egyik legnagyobb gondját jelentette. 1873- ban magyar és német nyelven megjelent Beiwinkler Károly erdőmérnök Pest városa részére tervezett csatornázási rendszernek okadatolt ismertetése című munkája, amelyet szerzőije a Bazalgette- és a Reitter-féle csatornázási elképzelésekkel szembeni alternatívaként ajánlott a város vezetésének. Mindezzel egyidőben az 1869-1873. évek között több mint 33 km hosszú csatornahálózat épült, immár nem ötletszerűen, hanem egy általánosabb elgondolás szerint. A csatornázás üteme tehát felgyorsult, de lényeges javulás - elsősorban egy új főgyűjtőrendszer hiánya miatt - nem következhetett be. Zsigmondy Vilmos bányamérnök, az hazai artézi kútfúrás elméleti és gyakorlati alapjainak megteremtője Zsigmondy Vilmos „Az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában" című 1 872. június 27-i keltezésű emlékiratában felhívta a kormány, pontosabban Szlávy József miniszterelnök figyelmét a felszín alatti vízkészlet feltárásának vízellátási jelentőségére A Medárd-napi országos vásár nyüzsgése Pesten az 1860-as években Dunai árvíz - 1876 1876 február-március között pusztító jeges árvíz vonult le a Dunán. Február 22-én az ószőnyi határban feltorlódott a Duna jege, s az így felduzzadt árvíz több helyen, összesen mintegy 3 km hosszban átszakította a Vág és a Kis-Duna menti, valamint a komáromi töltéseket, nem kímélve a vág-dunai fahidat, valamint nagy-dunai hídfőket sem. Az áradás következtében közel 600 km2 terület került víz alá. A kialakult árhullám a Szentendrei-sziget kiépített részét is nagymértékben elöntötte, de a fővárosi Duna-szakasz mentén - az 1870-ben megkezdett szabályozási munkának köszönhetően - nem okozott komolyabb károkat. Annál nagyobb volt viszont a pusztulás a Budapest alatti Duna-szakaszon, amelynek szabályozását az 1881 :L. te. az 1876-os árvíz hatására írta elő. A budai Fő utca 1 876-ban
