Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
Ember és természet (Glatz Ferenc)
csúszó testétől és megtanulta - szinte tökéletesen - a békanyelvet. S aki mindemellett gyermekkorától vízduzzasztókról, halas- és csónakázó tavakról, vízparti faunák fejlesztéséről álmodott. No, meg matematikai modellekről. Azután jött a középiskola, egy csodálatos történelemtanár, na és ’56. Amikor matematika, gépek, természet - mind-mind háttérbe szorultak az emberi - szabadságeszmények, az emberi közösség tisztelete és fontossága mögött. De most, idősebb koromban visszatérek a természet tanulmányozásához... A személyes „élmény” és a tudományok fejlődéséről vallott „értékítélet" találkozik. Meggyőződésem, hogy a következő évtizedek társadalomkutatói ismét felismerik a „nagy összefüggést”: az ember akkor élt a történelemben önmagával harmóniában, amikor .,békét kötött ” a természettel. Ezért mind a történelem, mind a jelen kutatói nagyobb figyelmet szentelnek majd az ember és a természet viszonyának. Van már történeti-ökológiai irányzat a történetírásban. (Az 1980-as évektől fejlődik Nyugaton, és nálunk is jelentkezik. Én magam 1987-től „biotörténelemről” beszélek a História hasábjain, mint a jövő történetírói irányzatáról. Kedves, kitűnő kollégám, R. Várkonyi Ágnes a kilencvenes években szintén beleszeretett az ökotörténelembe.) Bontakozik az éghajlattörténet. (Rácz Lajos kitűnő munkái az elmúlt években jelentek meg.) És a természetkutatók legkiválóbbjai szintén figyelnek már ember és természet viszonyára (a biológus Csányi Vilmos, a klimatológus Czelnai Rudolf, a vízmérnök Somlyódy László, vagy az agráros Kovács Ferenc, az energetikus Vajda György, és így tovább). RENDSZERVÁLTÁS, VÍZTÖRTÉNET, VÍZGAZDÁLKODÁS Hogyan állunk a víz történetének kutatásával? Gyengén. A vízügyi - elsősorban technika- és műszaki történeti - munkákon kívül nagyon kevés történettudományos munka választja témájaként a vizet, a vízgazdálkodást, ember és víz viszonyát. Paulinyi Oszkár bányatörténeti kutatásait - nagy figyelemmel a bányavízre, a bányász társadalomra (1930-70-es évek) - senki nem folytatja, Andrásfalvy Bertalan úttörő vízéleti-néprajzi kutatásai nem találnak követőre. Elaprózott kicsiny munkák (a Dunáról, Tiszáról, Balatonról) a néprajz, a szociológia részéről mégiscsak vannak. Mint ahogy tanítványaim közül is néhányan a városi vízellátás és a szennyvíz kérdéskörével foglalkoznak. (Burucs Kornélia hozzá is kezdett a magyarországi vizek és a vízgazdálkodás kronológiájának elkészítéséhez, 1986-ban. Azután más feladatokat kapott.) A jelen munka, a Vizeink krónikája úttörő, kitűnő vállalkozás. Remélhetően csapat épül a téma köré: a víz, a vízgazdálkodás történeti kutatócsoportja. A történészek vesztettek érdeklődésükből a víz iránt, de - mint e munka is mutatja - izmosodtak a „vizesek”: természetkutatók, mérnökök munkájának eredménye e mű, a Vizeink krónikája. És erősödtek a jelennel, a vízgazdálkodássalfoglalkozó mérnökök, kutatók, tisztviselők. A rendszerváltás tisztító tüzében sok hasznos berendezés is elégett. Sok intézményről azt hittük, hogy csak az előző rendszernek volt szükséges tartozéka. így a vízgazdálkodás szakembereit felelőssé tették - balga módon - az előző rendszerben felnőtt szovjet-technokraták megalomániás „természet-átalakító” aktivitásaiért. (Feledve, hogy e természetrombolások nemcsak szovjet-specifikusok voltak.) De az utóbbi években, hál’ Istennek megindult a „vízügy” rehabilitációja. 1997. április 22-én, a víz világnapján az MTA-n meghirdettük a vízgazdálkodás stratégiai kutatási irányt. S azt, hogy állítsuk vissza a vízgazdálkodás becsületét. E rehabilitáció követelését lassú, de biztos áttörés követte. (Ahogy a víz eszi a gátak földalapzatát, szétnyaldossa a vízbe épített gátperemet.) Az akadémiai intézetkonszolidáció keretében 1998-ban megalakult a Vízgazdálkodási Akadémiai Kutatócsoport Somlyódy László akadémikus vezetésével, és ugyancsak az ő közreműködésével 2000-ben megjelent a fent említett stratégiai program keretében folyó kutatások eredményeit összegző A magyar vízgazdálkodás stratégiája c. kötet. Azután jöttek az 1999., a 2000. év árvizei. S a mindig nagyhangú hamari-forradalmárok, akik pártpolitikát csináltak a vízgazdálkodás megítéléséből, akik a fürdővízzel a gyermeket is kidobták, az erőművekkel a vízgazdálkodást is megsemmisíteni akarták - nos e nagyhangú őrségváltók megszeppenve nézhetik hibáik történetét itt és határon túl, amikor az elmúlt évek árvíz-pusztításait éli meg a Kárpátmedence társadalma. (Habár e magabiztos, tapasztalatlan seregnek az önkritika nem éppen sajátja.) Egy évtizedet veszítettünk a Kárpát-medence vízgazdálkodásának újragondolásában. De ez már a jövőnk krónikája, a Vizeink krónikájának folytatása... GRATULÁCIÓ Jelen- és múltkutatás kell hogy találkozzék. Akár a társadalomról, akár a természetről, benne a vízről, van szó. A kézirat utolsó oldalaihoz érkeztem. Gratulálok a könyv szerzőinek, szerkesztőjének és kívánom, hogy legyen erő, lelemény a folytatáshoz. Glatz Ferenc
