Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
Természetesen a különböző mélységekben haladó gömbúszók útvonala nem lehetett egyenes, ezért — a sebességváltozást függőleges és vízszintes értelemben is lineárisnak véve — az egymás melletti és alatti mért értékek között korrekciót alkalmaztak. A számításhoz alapul szolgáló 8 függély helyét a két szomszédos szelvény közötti távolság felezővonalán a szelvényekkel párhuzamos síkban vették fel. Pontos helyüket úgy állapították meg, hogy az azonos kezdő függélyben elbocsátott úszók mérőszelvénybeli egymáshoz viszonyított helyzetének számtani közepét vették, így a függélytől az úszók jobb és bal oldali eltéréseinek összege azonos volt. A vízhozam kiszámítása ezek után a szárnnyal történt méréshez hasonló módon történt. A számítások eredménye szerint 4,51 m szegedi vízállásnál 1192 m 3 /s; 5,07 m vízállásnál pedig 1481 m 3 /s folyt le. Az eredményekhez hozzá kell tenni, hogy az úszómérések sikerének feltételei a folyószakasz egyenes volta, a keresztszelvény szabályos alakja, s végül a szélcsendes idő voltak. A Tisza felső szakasza vízhozamainak tisztázásával a tokaji folyammérnöki hivatalt bízták meg (1881) 103 . HAJDÚ Gyulának, a hivatal főnökének vezetésével fiatal mérnökök MARSÓVSZKY Imre, KENDE Mihály, HIRSCHFELD (később HAJÓS) Sámuel és. társaik, többnyire HORVÁTH Ignác egykori műegyetemi tanítványai, vettek részt a sebességmérésekben. Hogy ne csak a mérési módszerek, hanem az alkalmazott eszközök és műszerek is valóban a legmodernebbek lehessenek, MARSÓVSZKY Imre — a minisztérium államtitkárának, HIERONYMI Károlynak támogatásával — megvásárolta HORVÁTH professzor elektromos fordulatszámlálóval ellátott Amsler—Laffon műszerét a hozzátartozó szerelékekkel együtt 104 (24. ábra). HORVÁTH Ignác segítségével költségvetést készítettek a már meglévő műszerkészlet kiegészítésére, valamint a szükséges -ladikok, dereglyék, süllyesztő berendezések (25. ábra) stb. megépítésére. A műegyetemi professzor a gépészeti berendezések elkészítésére CSONKA Jánost, az egyetem műhelyvezető gépészét ajánlotta, aki annakidején neki is dolgozott a vízsebességmérő felszerelés megalkotásakor. A minisztérium MARSÓVSZKY előleges költségvetését sokallotta; így azt a kényszermegoldást választották, hogy már meglévő de r eglyéket és egy munkahajót alakítottak át mérőhajó céljaira. . CSONKA János és a hajó megépítésével megbízott KISS Gábor hajóépítő mester még el sem készültek munkájukkal, amikor az 1881. évi tavaszi Tisza-árvíz remek alkalmat kínált a nagyvízi tömegmérésekre. A mérést márc. 28-án kezdték meg a Tiszadob táján levő teljesen kiképződött 54. számú átmetszésnél, ahol a víz egy 143 m széles mederben simán és egyenletesen folyt. A sebességméréseket egészen ápr. 12-ig szakadatlanul folytatták. Márc. 30—31., ápr. 1—2. és 10. napokon a szelvény 180 pontján teljes mérést hajtottak végre úgy, hogy egyegy ponton 6—8 egymástól független eredményre törekedtek. Ez tehát az említett napokon 1000—1400 észlelést jelentett. A kapott eredmények értékét növelte, hogy az ápr. 10-i tetőző vízállás elérte az 1876-os árvízi maximumot (Tokajnál 7,84 m). A sebességmérésekkel egyidejűleg a vízszínesést is pontosan megmérték, hogy a lefolyt vízmennyiséget képletekkel is megállapíthassák. Megfelelő számú műszer és szakember híján nem tudták a Tiszán és a Bodrogon egyidőben végrehajtani a vízhozamméréseket. A tiszai tetőzést követően a mérőberendezést gyorsan áttelepítették, de a Bodrog árhullámának tetőzéséről lemaradtak, s a mért apadó vízszín a legnagyobb vízálláshoz képest már 16 cm csökkenést mutatott (Sárospataknál 5,50 m). 64
