Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

A mosoni Duna-ág beömlése és a Tisza torkolata közötti 546 km-es Duna-szakaszon az 1835—1836 ill. 1838-ban végzett vízhozammérésekről az I. táblázat nyújt áttekintést. A nagyszabású hidrometriai felvétel kellő értékeléséhez tudnunk kell, hogy Európa folyóinak még a 19. század első évtizedeiből ismert vízhozam adatai közül is csak igen kevés származik pontonkinti mérésből. A szárnyméréseket leginkább szabályozási tervekkel kapcsolatban egy-egy helyre, vagy egy rövidebb folyószakasz jellemzőnek ítélt szelvényére korlátozták. Ilyenek voltak például J. G.TULLA-nak 1817-1819 között a Rajna Basel alatti szakaszán

40

, vagy A. G. BAUMGARTEN nek 1837-1847 közt az Alsó-Garonne-on végzett mérései

41

. A dunai mérések rendkívüliségét tanúsítja az a rövid híradás, amely WIESENFELD prágai professzornak 1845-ben a poroszországi halberstadti mérnök gyűlésen róluk tartott előadásán jelent meg.

42 A professzor nemcsak annak jelentőségét emelte ki, hogy 12 m-t meghaladó mélységben 1 — 1,2 m/s sebességű vízben történt a mérés, hanem szólt a fentebb már ismertetett újításokról (leeresztő kötél, kötélfeszítő ólomsúly, a műszeren alkalmazott megerősített nyomórugó, ék alakú kormánylapát . . . stb.), és a mérési eredmények alapján, érdekességként elsőként

43 szerkesztett izotach (a szelvény egyenlő sebességű pontjait összekötő) vonalakat, amelyeket előadásában a fák évgyűrűihez hasonlított (9. ábra). 9. ábra. Sebességi izotach vonalak