Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
A sebességmérő műszernek a kívánt mélységre történő leeresztése rúd helyett (terhelősúly hatására függőlegesen kifeszülő) kötélen; valamint a mérés időtartamának megrövidítése érdekében több szárny egyidejű alkalmazása — új gondolat volt, de az elsőnek a megvalósítására is csak később került sor. Egyidejűleg több szárnnyal azóta is csupán kivételesen, elsősorban kutatási célból végeztek vízhozammérést. HUSZÁR 1828. június 10-én kelt jelentésében 29 részletes leírást adott egy általa szerkesztett új Woltman-szárnyról, amelyet a bácsi csatornában tíz és fél fontos (kb. 6 kg) vassúllyal terhelt vékony kötélen felfüggesztve többszörösen kipróbált. A műszer* bemutatása, amelyre HUSZÁR meghívta RAUCHMÜLLER von EHRENSTEIN építési főigazgatót, technikai nehézségek miatt elmaradt. RAUCHMÜLLER nem is tarthatta fontosnak és bizonyára sokallta HUSZÁR igényeit. Erre kell következtetnünk HUSZÁR november 12-én kelt újabb előterjesztéséből, amelyben — többek közt — ezeket írta: 31 „. . . elfogadom, hogy Ausztriában a Duna sebességét valóban csak felszíni gömb úszóval vagy kvadránssal mérték, de nehezen tudom elhinni, mert sokkal többre tartom és becsülöm az Udvari Hajózási Igazgatóság vízmérési tudományát."** Osztrák kollégáitól eltérően tehát, akik a nehézségek miatt lemondtak a pontonkinti sebességmérésről, HUSZÁR szenvedélyesen védte álláspontját a felsőbbséggel szemben. Az 1828. évi munkálatokról és az 1829-es előirányzottakról 1829. január 29-éről keltezett magyar és német nyelvű jelentésében 33 ezt olvassuk: ,,. . . úgy találtam, hogy ... a vízsebesség mérőn . . . tetemes változásokat tenni mind a munka hamarább való éstökélletesebb el végzésiért, mind pedig ebből háramló haszonért, a munka költségei megkémilesiben igen szükséges volna; miképpen? és miért? kellene ezen változásokat tétetni, rajzolatba is foglaltatott és Febr. 23kán Ápr. 8'^'/ Június 22'ki jelentéseimben megmagyarázva írtam meg; . . . az új* sebességmérővel, tíz ilyetén Instrumentumok egy [be] köttetése által, az ezen czélra szükséges költség öt ezer forintal [csökkenne] ... a munka tökélletessebb, és hamarébb leendő elvégzése mellett." Jelentése következő részében HUSZÁR szólt arról, hogy a Duna-szintezés további munkáira vonatkozó tervét április 8-i jelentésében jóváhagyás végett beterjesztette, s mivel neki kell az új utasításokat kiadni, erőteljesen sürgette az állásfoglalást. Véleménye szerint az egész felmérés célja helyes folyószabályozási tervek elkészítése és az eddigi szabályozási munkák felülvizsgálata. Ha a folyóvizeknél tapasztalt lefolyási feltételek azonosak volnának, akkor elég volna kevés mérés is a szabályozási alapelvek tisztázására. A Dunánál azonban éppen ellenkező a helyzet. A folyam esetében — nagyságánál fogva — majdnem minden folyótermészeti helyzet megtalálható, s ezért a méréseket úgy kell elvégezni, hogy a tervezéshez szükséges adatok a lehető legteljesebb mértékben és pontossággal rendelkezésre álljanak. De még így is gondot okoz, hogy a folyóvizekre megállapított törvényszerűségek a tapasztaláson alapulnak, a megfelelő általános alapelvek hiányoznak, az „egész dolog csupa változó vélemény". A példaképpen felhozott Körös-viszonyok után kijelentette, ha valaki valamely folyót * ' 30 Az Építési Főigazgatóságon HUSZÁR egyik felterjesztéséből kivonatott készítettek, s ebből derült ki, hogy HUSZÁR — feltehetőleg Franz C. HAURANTH pesti műszerésszel — elkészíttette a Woltmanszárny általa javított példányát, melynek költsége 32 forint 39 krajcárra rúgott. Ez az összeg akkortájt HUSZÁR félhavi fizetésének felelt meg. ** A bécsi Duna-szakasz szabályozási terveivel kapcsolatban a későbbiekben idézett 1850—51. évi mérésekhez ugyan Woltman-szárnyat használtak, de a vízhozamot csak 15 függélyben meghatározott felszíni sebességből számították, amelyet a fenék felé lineárisan csökkenőnek vettek. Az osztrák Dunán az első pontonkinti fenékig terjedő szárnyméréseket 1878-ban végezték (HARLACHER, 1881)
