Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Életrajzi jegyzetek

ÉLETRAJZI JEGYZETEK BERÉNYI Gábor

221 (1905. máj. 30. Budapest - 1984. aug. 5. Budapest) A németországi Oldenburg polytechnikumán szerzett gépészmérnöki képesítést 1929-ben. 1930-1931 között a budapesti Méray motorkerékpár gyárnál dolgozott mint szerkesztő, majd a szervizüzem vezetője volt. 1932—1942 között a földmívelésügyi minisztérium Vízrajzi Intézeténél dolgozott, 1937-től a vízmérési csoport vezetőjeként. A budapesti műegyetemen 1937-ben szerzett mérnöki oklevelet, 1942—45 között a Gamma Rt. alkalmazásában állt. A felszabadulás után 1947—49 között az Országos Öntözésügyi Hivatal kultúrmérnöki osztályának az öntözésekkel kapcsolatos gépészeti ügyeivel foglalkozott. A VIZITÉRV mérnökeként ment nyugdíjba. BERGER Lajos ( 1 792. Bécs - ?) Az Institutum Geometricumban 1818-ban szerzett mérnöki oklevelet. 1828-tól Zágrábban működött horvátországi igazgató mérnökként. 1839-ben, mint a Budán székelő Építési Főigazgatóság hajózási felügyelője a nádor megbízásából felülvizsgálta VÁSÁRHELYInek az Al-Dunán épített hajóvontató útját. Az abszolutizmus idején felügyelői címmel az Építési Főigazgatóság vezetője volt. DOLECSKO Mihály

21 1 (1839. szept. 28. Pest - 1913. jún. 8. Budapest) Mérnöki működését 1862-ben apja mellett. Pest város szintezési munkáiban való részvétellel kezdte, A kiegyezés után állami szolgálatba lépett. 1876-tól a komáromi, 1886-tól a budapesti folyammérnöki hivatal főnöke volt, majd vízépítési kerületi felügyelő (1893). 1911-ben min. tanácsosként vonult nyugalomba. Élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. A mederfenék alakulásának önműködő felrajzolására szerkesztett profilográfjávai — HAJÓS szerint — jóval megelőzte a hasonló célú külföldi szerkezeteket. FEKETE Zsigmond

218 [Sólyom-Fekete Zs.] (1847. okt. 14. Alsó-Lugos - 1914. márc. 24. Budapest) Az erdélyi származású vízimérnök tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, s 1874-ben lépett állami szolgálatba. Még ebben az évben megjelent első feltűnést keltő értekezése a tervezett bánsági vízszabályozásokkal kapcsolatban, amelyben vitába szállt KÉPESSY Józsefnek az öntözési lehetőségeket is számbavevő vízszabályozási tervével. 1875—1881 között a Temes—

Bega szabályozó társulatnál működött. 1881-től három éven át Hunyad vármegyei országgyűlési képviselője volt, de 1884-ben ismét állami szolgálatba lépett. 1887ben a Felső-Duna szabályozásának vezetésével bízták meg. Életének legkimagaslóbb alkotása a szabályozási munkák körültekintő végrehajtása volt, amelyet több kitüntetéssel ismertekel. 1893—1901 között az Országos Vízépítési Igazgatóság dunai műszaki osztályának vezetőjeként az ő nevéhez fűződött a magyar folyók csatornázási terveinek kidolgozása. 1904-től haláláig a Vízrajzi Osztály vezetője volt. Sokat publikáló és a tudomány területén új utakat kipróbáló szenvedélyes szakmaszeretete többször sodorta vitába kora neves szaktekintélyeivel. (Jellemző példája ennek a ,,Folyók másodpercnyi tömegeinek meghatározás..." c. értekezése, melyet közlésre a Vízügyi Közleményeknek ajánlott fel, de a szerkesztő — BOGDÁNFY Ödön — részleges elutasító válasza következtében kénytelen volt saját költségén megjelentetni.) GRUBER Jenő

216 (1855. okt. 5. Pécs - ?) Műegyetemi tanulmányait 1883-ban Budapesten fejezte be, de napidíjas mérnökként már 1880-1881 között a pozsonyi folyammérnöki hivatalnál dolgozott. 1881-ben részt vett a Szegednél végzett tiszai vízsebességmérésekben. 1883 júliusától az al-dunai hajóút felvételi és tervezési munkálataihoz osztották be. HAJÓS [1893 előtt Hirschfeld] Sámuel (1855. ? Tapolca - 1927. febr. 7. Budapest) A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1882-ben. Állami szolgálatba 1880-ban lépett. Előbb a tokaji, majd a vásárosnaményi folyammérnöki hivatalban működött. 1886-ban a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium Vízrajzi Osztályára rendelték be és ott szolgált — 1914-től vezetőként — 1919-ben történt nyugalomba vonulásáig. Tudományos tevékenysége széles területet ölelt fel. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében hosszú éveken keresztül referálta a külföldi szaklapok vízépítési cikkeit. Számtalan elmés vízrajzi műszere (a hidrosztatikai profilográf, a víztartó mérce, elektromos rajzoló vízmérce., stb.) közül a H-szárny vált leg-